(snapshot)

Úgy csorgatják végig az októbert a városon, mintha meleg, nyúlós, kellemes tartósítószerben próbálnák megőrizni az utókornak ezt a szombat reggelt, a még mindig zöld lombokat és a színek ígéretét, a lakótelepen totyogó öreg kutyák fekete pontjait a mélyben, a levegő fanyarságát, amit délelőttre majd felitat az őszi meleg. De bármennyire is szeretném eltenni a fiókba ezt a napot a napfényes lakással, az asztalon szétszórt füzetekkel meg az éppen félretolt kávéscsészével együtt, tudom, hogy sohasem venném elő nézegetni, ott porosodna két kifogyott öngyújtó és egy régi naptár mellett, mert mint borostyánban a buborék, ott lenne benne, minden jóval együtt az utóbbi napok csendes, visszafogott szomorkássága is.