Azt meg kell örökítenem az utókornak, hogy a tandemes este egyébként a túláradó kreativitás jegyében telt. Arra futottam be, hogy a mr. a éppen Pacmant épít fél zsemléből és cukorpótlókból, majd rögtön bekapcsolódtam agnus, isolde, Bright és L. mellé az aktív munkába. Így most már tudjuk, mi lenne, ha az éppen sztrájkoló amerikai forgatókönyvírók pótlására több hajórakomány olcsó káeurópai szerzőt vinnének át sorozatokat írni a tengerentúlra (a tévéorvosok hiába rendelnek CT-t, mert drága, az ügyvédes sorozatokban nincsen több másnapi tárgyalás, ezért éveket ugrik a sztori, satöbbi) és azt is, miként festenének a blogok egy steampunk környezetben. Kicsit ráfixálódhattam az ötletre, mert ma is azon kaptam magamat, hogy a századeleji Montmartre-ra emlékezető sötét, esős sikátorokra gondolok, ahol a blogspot vagy a freeblog művészkávézó törzsasztala mellett alkotnak a bloggerek, mint anno Karinthy vagy Rejtő, elkent írógépbetűkkel lekopogott postjaik pedig kézről kézre járnak a vendégek között, akik tollat ragadva ott helyben kommentezhetnek is.
2007. november 28., szerda
(Ötletbörze)
(Most már jobb, köszönöm)
Múlt pénteken például remek születésnapi mulatságon voltam, ahol többek között megismerhettem barátaimat eddig rejtett oldalát is, amint hajnali egy magasságában Zubolyra lejtenek hagyományos népitáncot a bárpult előtt. Szombaton vendégségbe mentem ifjonc macskát csodálni (mert igen, néha vinni kell idegen embereket a macskádnak, a hódolat jót tesz a jószágnak), vasárnap fat.man és ghyldeptis hívott villámlátogatásra, tegnap pedig a metsző széllel és a szétbombázott Fővám tér körüli útakadályokkal dacolva elküzdöttem magamat a tandembe, a deklarált bloggertörzshelyre. Nekem speciel tetszett, még a falra kiplakátolt, nyomtatott blogoldalak is (habár ezekről megoszlanak a vélemények), biztosan most először érintett meg a közösséghez tartozás érzése – jobb későn, mint soha, végül is 2003 óta úszkálok a blogoszféra rejtett örvényeiben. isolde káprázatos csokis sütit hozott nekem, én sorozatokat adtam neki, imigyen modelleztük azt a pillanatot a sivár jövőből, amikor elértéktelenedik a pénz és visszatér a cserekereskedelem.
2007. november 20., kedd
(Ölni tud egy ártalmatlan bottal)
Igaz, aki nem szerepjátékozott, főleg nem a klasszikus AdnD vagy DnD tengelyen, talán nem is érti, milyen képzettársításokra ad alkalmat az, hogy...
Emelt szintű idősek otthona.
2007. november 19., hétfő
(utógondolat az előző posthoz, ahelyett, hogy inkább törölném)
(Még mindig a negatív asszociációk völgyében)
[Az eredeti postot, eggyel lejjebb, egyszerűen és rejtélyesen eltüntettem, amikor beléptem kommentezni. A szerkesztőben látszik, az oldalon nem. Valami azt akarja, hogy ne ríjak.]
2007. november 13., kedd
(az igazmondás hátrányairól)
2007. november 11., vasárnap
(és váratlanul félbeszakították)
Éppen a felénél tartottam egy hosszadalmas valaminek, amelyben szó esett volna olyan lényegtelen dolgokról, hogy…
…megint hallom a túlfeszülő húrok hangját az életemben, tehát szerintem a jövő hét az utolsó alkalom összeragasztgatni széthullott akaraterőmet (ami ha váza lenne, most egy tubus pillanatragasztóval és egy tekercs celluxszal topognék előtte, kétségbeesett arccal), hátha végre nekiállok letudni írásbeli tartozásaimat, és nem, már az önutálat sem segít
…időm persze pont mostantól nem lesz erre, és igen, tudtam én ezt korábban is
…idén harmadszorra történik meg, hogy az eddig kizárólag a dizájner-duónk fejlesztői fájljaiban létező játékkoncepciók alapötlete felbukkan valamelyik nagy stúdió hivatalos bejelentésében, és hiába különbözik teljesen a körítés, pont emiatt már nem csinálhatjuk meg így, pedig a mi verziónk sokkal jobb lett volna
…a jövő héten lesz két éve annak, hogy felcsaptam (csúnya szóval) konceptdizájnernek, amivel nagyrészt elégedett vagyok, de vannak apróságok, amik ennyi idő után igazán kezdenek zavarni
…egyébként a belső udvarra néző céges irodában délután kettőkor esteledni látszik, a szürkeség pedig még jobban beleragaszt az amúgy is ragacsos, haszontalan tétlenségbe
…és persze a hétvégét csak erre a nemes feladatra szántam, de valaki csinált valami gonoszságot az idővel és hirtelen vasárnap lett, én meg sehol sem járok.
Szóval ilyesmikről akartam írni éppen, amikor egyszer csak észrevettem, hogy elkezdett esni a hó, ami ugyan nem marad meg a betonon, de azt úgysem látom az emeletről, ezért az ablak most egy igazi téli délutánra néz. És ettől hirtelen sokkal barátságosabb lett minden, narancshéjakat akarok tenni a radiátorra és Sigur Róst hallgatok, ami a világ egyik legfurcsább zenéje Izlandról, és szerintem egy laboratóriumban kísérletezték ki azokra a nyúlós, lélektelen novemberi vasárnapokra, amikor hirtelen hangulata lesz mindennek, mert váratlanul elkezd esni a hó, ami ugyan nem marad meg a betonon, de…