2007. november 11., vasárnap

(és váratlanul félbeszakították)

Éppen a felénél tartottam egy hosszadalmas valaminek, amelyben szó esett volna olyan lényegtelen dolgokról, hogy…

…megint hallom a túlfeszülő húrok hangját az életemben, tehát szerintem a jövő hét az utolsó alkalom összeragasztgatni széthullott akaraterőmet (ami ha váza lenne, most egy tubus pillanatragasztóval és egy tekercs celluxszal topognék előtte, kétségbeesett arccal), hátha végre nekiállok letudni írásbeli tartozásaimat, és nem, már az önutálat sem segít

…időm persze pont mostantól nem lesz erre, és igen, tudtam én ezt korábban is

…idén harmadszorra történik meg, hogy az eddig kizárólag a dizájner-duónk fejlesztői fájljaiban létező játékkoncepciók alapötlete felbukkan valamelyik nagy stúdió hivatalos bejelentésében, és hiába különbözik teljesen a körítés, pont emiatt már nem csinálhatjuk meg így, pedig a mi verziónk sokkal jobb lett volna

…a jövő héten lesz két éve annak, hogy felcsaptam (csúnya szóval) konceptdizájnernek, amivel nagyrészt elégedett vagyok, de vannak apróságok, amik ennyi idő után igazán kezdenek zavarni

…egyébként a belső udvarra néző céges irodában délután kettőkor esteledni látszik, a szürkeség pedig még jobban beleragaszt az amúgy is ragacsos, haszontalan tétlenségbe

…jogosan megbosszulta magát az eddig aktuális fordításom, ami egy remek fantasy-regény amúgy, de fél éve kések vele, és most félre kellett tennem, hogy gyorsan megcsináljak egy idegesítően gyenge könyvet, de legalább olyan őszintén gyűlölöm a szereplőit, mint a szerzőjét

…és persze a hétvégét csak erre a nemes feladatra szántam, de valaki csinált valami gonoszságot az idővel és hirtelen vasárnap lett, én meg sehol sem járok.

Szóval ilyesmikről akartam írni éppen, amikor egyszer csak észrevettem, hogy elkezdett esni a hó, ami ugyan nem marad meg a betonon, de azt úgysem látom az emeletről, ezért az ablak most egy igazi téli délutánra néz. És ettől hirtelen sokkal barátságosabb lett minden, narancshéjakat akarok tenni a radiátorra és Sigur Róst hallgatok, ami a világ egyik legfurcsább zenéje Izlandról, és szerintem egy laboratóriumban kísérletezték ki azokra a nyúlós, lélektelen novemberi vasárnapokra, amikor hirtelen hangulata lesz mindennek, mert váratlanul elkezd esni a hó, ami ugyan nem marad meg a betonon, de…

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mintha már egyszer valaki megfenyegetett volna csúf tettlegességgel, ha hiábavaló mindenféleségek helyett nem saját írásbeliségeddel foglalatoskodsz.
Na. :(
O.

brainoiz írta...

Természetesen az előző fenyegetést sem felejtettem el :) a színfalak mögött lázas munka folyik.

rosseb írta...

hazudsz :D

sigur ros elég beteg, nekem most az angyalkás klip a kedvencwem

AnnGel írta...

Mikor túl jó kedvem van, akkor néha visszaolvasom a blogod, garantált lehangolás, nade nem is ezt akartam, hanem

"hogy gyorsan megcsináljak egy idegesítően gyenge könyvet, de legalább olyan őszintén gyűlölöm a szereplőit, mint a szerzőjét"

és akkor még nem is tudtál lelket szippantó analizáló (ééééérted!) dínóufókról.