2010. december 5., vasárnap

(fehér)


Hét dolgot akartam leírni magamról, de csak három olyan maradt a listámon, amit tényleg el szerettem volna mesélni. Vagy négy? Mindegy, így sincsen meg a hetes, megtörik a számmisztika, nem működik a mágia. Gondolkodnom kell még egy kicsit.

A héten úgy esett a hó, mintha az égi termékmenedzserek mutatták volna be a karácsonyra szánt Winter De Luxe csomagot, mert ez a verzió tud majd ekkora pelyheket is, aztán néha visszakapcsoltak a hideg esőre, hogy érezzük a különbséget. Csütörtök este például kifejezetten filmszerű látványt nyújtott a belváros, a téli romantikus vígjátékok látványtervezői szoktak ilyen túlzásokba esni a hóeséssel, de mivel a kocsma ablakából pont egy öreg utcára láttam, a troli vezetékeire és a zsinagóga tornyaira, az én filmemben gólemek lettek volna meg didergő, ballonkabátos varázslók.

A fehérség a hétvégére is megmaradt, különösen a vasúti sínek mellett. Olyan zenét hallgattam hozzá, amiben csikorgott az elektronika, mert az egyszerre illett a jéggé fagyott vizekhez és a kiálló rozsdás vasakhoz, meg a fejemben alakuló futurisztikus városhoz, amit éppen építettem bele egy írásba.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

...az autenticitás,

vagy miaizé, szóval ami olyan ritka manapság online és papíron egyaránt.
Olvasva ezt is itt fenn, megerősít, hogy voltaképp ezért kattintok ide, rendszeres rendszertelenséggel.

cels.
(aki jól leplezi, hogy megmaradt igényesnek)

brainoiz írta...

köszönöm szépen :)