2011. szeptember 19., hétfő

(jekyllopolis)


Budapest tudathasadásos város, de legalább passzol hozzá az a szeretet-gyűlölet viszony, ami kettőnket összeköt. Néha kedvelem, hogy itt van körülöttem a kelet-európai noir, a felsővezetékekről imbolygó utcai lámpa az esőben, az öreg házak és a kihalt belső udvarok. Máskor viszont nyomasztóan nehezedik rám a város súlya, mert minden omladozik, reménytelen meg szürke, és ilyenkor nehéz megtalálni benne bármit, ami legalább halványan vonzó lenne. Ez a lehangoló felismerés eddig mindig november és február között tört rám (általában valahol a város közepén, valamikor éjfél és hajnali kettő között), most történt meg először, hogy egy kellemesen meleg, koraőszi éjszakán éreztem valami nagyon hasonlót.

Pedig szombaton délelőtt még a belvárosban sétáltunk, és Budapest csendes volt, szép és méltóságteljes. Hosszú kihagyás után ismét elmentünk a magyaros vendéglőből japánná változott étterembe, ami a tökéletes káeurópai cyberpunk, mert festett vadászjelenetek között lehet enni gőzgombócot vagy rament. Kávét ittunk egy cukrászdában, ahol tálcákon hordták ki a friss pogácsát, aztán kényelmesen ballagtunk hazafelé a folyóparton, ahol rajtunk kívül alig járt valaki.

Aznap késő este viszont már a Nyugatinál akadt dolgom, ahol merevrészeg emberek feküdtek a felrúgott szemetesek mellett, mindent belengett az átható vizeletszag, és a körúton decens színházbajárók és agresszív kopaszemberek tolongtak egy nagy masszában a Blaháig. Három és fél percet töltöttünk egy bérházból szépen átalakított, de nehezen elviselhető új szórakozóhelyen, végül egy eldugott kávézó-sörözőben ittunk szolidan inkább. A bejárat előtt csinos, szőke csaj táncolt teljes extázisban a telefonjából áradó zenére, odakint csapatokban vonultak a nagyon elegáns húszévesforma lányok, éles kontrasztot képezve a környezettel.

Ha ez így megy tovább, Budapestről lassan lefoszlik a klasszikus noir hangulata, és egyszerre ronda és szép, romlott düledékváros lesz belőle.

4 megjegyzés:

Nihil írta...

Emlékszem, az első két albérletem Ferencvárosban volt... no, nem is szerettem ott lakni! Másfél évet éltem eddig Pesten, és összességében nem sikerült megszeretnem... bár ez sem igaz így, mert mikor átköltöztem Angyalföldre, akkor kimondottan kedveltem az óbudai munkahelyemről hazamenni... olykor elgyalogoltam a Flórián térig (pedig rendre este 10 után végeztem), aztán villamos.
Szóval, Pest északi részét és Budát kedveltem... csak az olyan részek, mint a Nyugati, Ferencváros és a Nyócker, no, azok nem voltak sose szívvidító részek!

kavics írta...

"egyszerre ronda és szép, romlott düledékváros lesz belőle.

nem látom a különbséget a noir és eközt...
vagy félreértek valamuit?

brainoiz írta...

nem, mindkettő noir, csak másfajta, mint egy - kiragadott példával - New Yorkban és New Orleans-ban játszódó noir közötti különbség. (mindezt kizárólag az én szubjektív szűrőmön át nézve)

kavics írta...

már a noir se a régi... :)