2008. március 10., hétfő

(gondolatkísértet)

Péntek este egyébként az történt, hogy Bright meg isolde meg isolde húga meg L társaságában múlattuk az időt. Szóba került a kortárs magyar irodalom, meg hogy milyen szerintem egy igazi kortárs magyar novella (meglehetősen szarkasztikus és gonosz voltam). Aztán jött váratlanul egy pont, ahol kiderült, hogy Bright stikában végignézte a 30 Rock című sitcom első évadját isolde nélkül, amit némi mentegetőzés követett. Ezek a komponensek hétvégén összeértek és ez lett belőle, mod. kort. magy. ir. by noiz, és a szörnyen rossz meg a paródia között billeg, tehát pont olyan, mint amilyennek elképzeltem, de isolde azt mondta, nem merem leközölni.


A péntek este szocreálban

Macskák vernyogtak az udvaron és az este úgy könyökölt a gangra, mint az alkoholista házmesternő a negyedikről. A résnyire nyitott ablakon hiába furakodott be a csípős hideg, elsorvadt a tömény zsírszagban, aminek a közepén ott trónoltunk mi, L és én, a rendszerváltás vesztesei, mintha a melósruhánkból áradna az este, a keserűség, az odakozmált hurka bűze, minden.
Abból is áradt.
Remegő kézzel küzdöttem a sósborszeszes üveg kupakjával és a felvizenyősödött lábamról meséltem újabb végtelen történetet. L apatikusan hallgatott és a micisapkáját gyűrögette. A magunk módján próbáltuk kizárni az előttünk zajló drámát.
Izolda lecsapta a vörös zománcos lábost a kockás abroszra, Brájt kifürkészhetetlen arccal állt az IFA-naptár alatt, csak megfeszülő állkapcsán látszott, hogy egy pillanatra ismét az a csavargyári bizalmink lett, aki traktorékszíjjal tanított meg minket a rend tiszteletére ebben az elfajzott világban.
Ittam a szeszt, nyeldekeltem, akár a hal.
– Szóval így – mondta Izolda, és tompa volt a hangja nagyon. – Nélkülem nézted meg. Megnézted nélkülem. Megbeszéltük, hogy ezt a sorozatot nem nézzük.
– Ügyeletben – mondta Brájt, és ököllel nehezedett rá a viaszosvászonra. – Ügyeletben! Neked nem tetszett.
– Ha mondtad volna, végignézem veled – Hurkalé fröccsent Izolda pongyolájára. Lassan, szomorúan csordult lefelé, zsíros könnycsepp egy túliparosodott világ védőszentjének arcán. – De nem mondtad. Nem mondtad soha.
Brájt lehajtotta a fejét és végigsimított férfias, tömött bajuszán. Súlyos lett a csend.
Oldalba böktem a szótlan L-t és kisurrantunk az előszobába.
– Hagyjuk – súgtam neki cserepes fikusz mögött. – Itt már zaba úgysem lesz.
Nevetett vagy sírt? Az összeszorított fogak sövénye mögül előszökkenő hang bármi lehetett.
A lépcsőházba még utánunk szűrődött az anyóstól kapott étkészlet csörömpölése, de addigra hatni kezdett a sósborszesz, és a csilingelő hangok a Makk hetes presszó nyerőgépének duruzsolását idézték bennem, a kilátástalanság egyetlen ellenszerét, ahol ez az éjszaka végződni fog vagy talán soha véget sem ér.


Disclaimer: természetesen a szerző nem iszik sósborszeszt, L-nek nincsen micisapkája, isolde nem rendelkezik pongyolával, Brightnak nincsen bajusza és gangos házban sem laknak. A kortárs irodalom azonban áldozatokat követel szereplőitől és kötelező a kisüveges alkohol, a micisapka meg a vörös zománcos lábas.

update: isolde részletes háttérinformációi a Mű születéséről

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Már megint bosszantasz, Brainoiz.

Névtelen írta...

Bocs, natürlich O. voltam...

Névtelen írta...

o: hosszú tespedés után meg kell mozgatni az elgémberedett tagokat meg ilyesmik :)

Névtelen írta...

én egy kicsit megijedtem egyébként attól, hogy ilyent is tudsz. kb az az érzés, mint amikor az ártalmatlannak tűnő hippi haverodról kiderül, hogy két másodperc alatt rak össze bármilyen gépfegyvert. Kérlek, ne bánts ...

Névtelen írta...

Nem ijedezni kell, hanem kitalálni valamilyen üdvözítő módszert az alkotás ösztökélésére. Tudod, isolde, én akár azt a gépfegyvert is noiz hátához szorítanám, csakhogy már használja azt a fránya szóösszerakó képességét. Vagy... amit már King is megírt a Tortúrában, szóval lennének módszerek, hogyan vegyük rá a mestert az írásra. O.

Névtelen írta...

O: ja, ja, eddig én is rajta voltam a témán, csak a jelen szösszenet olvasása után kezdtem el könyörögni, hogy soha többé ne írjon :-)

csilla írta...

Csodálatos, mint egy tepertőszagú nyári este.
:)
Ezek szerint sikerült berúgni a motort?

Névtelen írta...

:)

Jud írta...

és ez csak egy ujjgyakorlat...

ja bocs...

:D

Névtelen írta...

Valoszinuleg ez az eddigi legfelelmetesebb irasod! Kuld el az Argusnak, hatha kiadjak...

Névtelen írta...

hehe,ennyi év után már elárulhatom,mindig is hittem benned:)
itt az idő,hogy fullalkesz légy és a második Hajnóczy Péterré válj:)

Névtelen írta...

mindenkinek köszönöm. :) echnat egyébként titkos életcélomat mondta ki hangosan, bár azt is szeretném, ha este fél tizenkettőkor egy alulvilágított stúdóban ülhetnék egy kávéscsészével és öt értelmiségivel.