A múlt hét a regenerálódás jegyében telt, lássuk, milyen is az élet a fordításon túl, hát irreálisan felszabadult. De olyan intenzíven az, hogy érezhetően nem tartható fent sokáig.
És nem is, megnyugodhatok, a világ nem szokatlan hely többé ezzel a vidámkodással meg optimizmussal, helló, egzisztenciális pánik, sziasztok, szorongó vágyak, tervek, álmok és félelmek, visszavettem az ólomtalpú cipőt, amit körülöttem szinte mindenki visel, és vonszolja magát kedvetlenül ebben a szomorkás országban. De legalább tudom, hogy ki lehet ebből szakadni. Meg egy kicsit kisimultam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése