2008. május 30., péntek

(felvonulók kérték)

Belvárosi fesztivál van az ötödik kerületben éppen. Nem messze az irodától áll az egyik színpad, a táncdal szó is benne van a nevében, tébolyultan menekülnek onnan szerencsétlen, meggyötört hangok és a jobb sorsra érdemes dallamok. Bejönnek az ablakon – ha becsukjuk, meghalunk, mert légkondicionáló nincs –, a hangerőt csak fülhallgatóban üvöltő mocsokmetállal lehet ellensúlyozni. A playbackelő komárlászló, harangozóteri, koóskárolyjános* produkciói hallatán másfél órán át egyre tompábban ismételgetjük, hogy miért miért miért van erre igény, majd éppen megörülnénk a pillanatnyi csendnek, amikor megszólal a Celine Dion-féle My Heart will Go On technósított verziója. A felharsanó dobgép ritmusa elménk kivégzőosztagának utolsó sortüze.

* na, ez már wekerle hatása (bár ezt csak a beavatottak értik)

1 megjegyzés:

gothposeur írta...

itt nincs zene, csak a telefon ismétlődő pár hangja, amit mindenki a végtelenségig dúdolgat bele a könyvelők csendjébe. (:hörrr: ) de asszem mi jártunk jobban :P