A május elseje a hagyományok szerint alakult, ismét a megszokott társasággal indultunk több napos expedícióra, ezúttal a Zemplénbe. Némileg csökkentett létszámmal, de a jól ismert szórakoztató faktorral. Leginkább azt csináltuk, hogy megfigyeltünk várakat természetes környezetükben, festői hegytetőkön, erdők között, sőt közelebb is mentünk hozzájuk, óvatosan, nehogy felébredjenek. Boldogkőváralján Levinről kiderült, hogy elf és ösztönösen láthatóvá válnak mellette a tikos átjárók, a füzéri várban láttunk kamikázefecskéket dacolni a széllel, a regéci romok között meg elég volt kinéznem egy megmaradt boltív alól a mélybe, és máris működött a pozőrfaktorom, Bright fényképén A Sötét Szem Írisze lett belőlem – ja, és láthattam Robint, amint a szerkesztőösztönöknek engedelmeskedve piros filccel megszerkeszt egy nyelvtanilag hibás tájékozató táblát.
A szállás idén is pazar volt, a helyi foxiszerű kutyát mintha Réber László rajzolta volna, egyébként meg ettünk és társasjátékoztunk sokat, sokfélét. A társaságból kétszer ketten szintet léptek, ők első és második szintű szülők most, akik helyett mi, többiek is ittunk. Volt még: lelki görcsök oldódása, maratoni beszélgetések (például fleorával, aki most először töltött huzamosabb időt velünk), és természetesen a rettenetes szóviccek sem hiányozhattak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése