Például pénteken és szombaton is úgy alakult az éjszaka, hogy hajnalodott, mire ballagtam hazafelé, és el is felejtettem, milyen furcsa érzés, amikor az üres utcák fölött üres az ég, mert már kifolyt belőle a sötét, de még nincsen benne se fény, se madár, csak a hangjuk hallatszik, de az mindenhonnan és harsányan. Néha elmegy egy magányos autó az úton és minden tiszta, friss szagú, új.
(Egymás után kétszer is minimum hat évvel fiatalabbnak éreztem magamat. Vasárnap meg tizenöt évvel öregebbnek.)
Az írásképtelenség sivársága után hasonló deja vu félredobni egy novellaötletet, majd isteni szikrától ihletve belevágni egy újba, hogy aztán váratlanul kiderüljön egy koncepcionális probléma, és megint elő kelljen venni az elsőt. Már csak befejezni kellene valamelyiket, igen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
ezek a hajnalok, úgy tűnik, máshol is előfordulnak mostanában :)
Megjegyzés küldése