Egész délután hörgött-morgott az ég, és mire elindultam a cégtől, már kövér cseppekben esett az eső. Ettől rögtön olyan jó illata lett mindennek, ahogyan egy Urbánus Tavasz nevű parfümöt képzelnék én, friss víz, nyirkos macskakő, finoman adagolva zöldellő levelek. Miközben ballagtam a híd felé, úgy ritkultak a cseppek, a betonból érezhetően áradt a meleg, ázott lányok jöttek szemből testükre tapadó pólóban. A folyó felett félúton jártam, amikor elállt az eső és észrevettem, milyen ruganyosan sétálok.
Ebben az öt percben valami olyan alapvető szimbóleum rejlik, hogy nem is merem figyelmen kívül hagyni. Oké, vettem a jelzést.
2 megjegyzés:
Innen jöttem rá, hogy nem tudom elolvasni az Amerikai isteneket, borzasztó. De azért emlékszem, hogy söröztünk.
tyttö: üdv itt :) a sörözés megvan (kódszavak: citromfacsaró luciának), az Amerikai istenek meg így járt szegény, előfordul.. az esőről ugrott be?
Megjegyzés küldése