Mint egy kényelmes, puha házikabátot, magamra vettem megint az itthoni életet. Az elmúlt hetekben D. hiánya tátongó hasadék volt minden percen, és ez most végre beforrt, hegek nélkül, pillanatok alatt. Sokat hiányolt barátok társaságával tömtem tele magamat.
Kavargó hópelyhek kedd este, mozi, film Dél-Koreából (Oldboy). Szerdán régen várt sörözés whoisnottal, ezt később több fős társasággá bővülve folytatjuk pizzával (és kockákkal – igazi bennfentes utalás, nem?). Pénteken elbúcsúztattuk Csepit, aki most megy oda, ahonnan szombaton jöttem, talán ír beszámolót ő is, és akkor megkérdezem, belinkelhetem-e. Szombaton meglepő fordulat, régen látott barátokkal találkozom ismét, úgy hatvankét kilométerre az előző helytől, az este jól indul és hamar elromlik, mert a barátaim veszekednek körülöttem, az este folyamán kétszer is, két különböző helyen, és ez lehangoló és szomorú, bár hajnalra egészen megjavult, mire hárman maradtunk a tizedik emeleti szobában, az egyetlen fényes folt a lakótelep sötét masszájában, fat.man meg Sólyom meg én, és belassult, durva zene dörzsölte fel mellettünk a hangfalakat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése