(Mr. Noiz újra a cipőről mesél)

- Mr. Noiz, Mr. Noiz! Nem hagyhatja így abba! Mi... mi történt... a cipővel?
- A cipővel? Milyen cip... Ó, értem már. Nos, gyertek közelebb, te meg add oda azt az üveget. A másikat. Úgy. És most figyeljetek, mert füllenteni fogok!

Első válasz.

Maradt a helyén, az ágy alatt, hogy eónokon át aludja álmát, amíg a kiválasztott lovag ki nem szabadítja a Pormacskák és a Feledés rabságából, és....

Második válasz.

SZÁLLODAI ALKALMAZOTT: (Behozza az utolsó bőröndöt is.) Hát akkor... érezzék jól magukat nálunk.
FÉRFI: Várjon, egy pillanat. (A zsebében keresgéli az aprót.)
NŐ: Hát nem is tudom. (Finnyás arccal végigsimít a konyhapulton. Alaposan megszemléli az ujjbegyét. Lehajol, hogy benézzen az ágy alá is.)
FÉRFI: (pénzt nyújt át) Parancsoljon.
ALKALMAZOTT: Köszönöm, uram. (Meghajol, indul kifelé.)
NŐ: Albert! Egy ocsmány női cipő van az ágy alatt! Engem néz!
FÉRFI: Ugyan, drágám, az csak egy cipő. Biztosan az előző lakó hagyta itt. Pillanat! (ALKALMAZOTT visszafordul.) Az előző vendég itt felejtett valamit. Visszajuttatnák a hölgynek a cipőjét?
ALKALMAZOTT: Ööö...
FÉRFI: Valami gond van?
ALKALMAZOTT: Nem, semmi. A fiatalember biztosan hálás lesz a figyelmességért...
FÉRFI: (sietve) Tudja mit, nem érdekes.
NŐ: (undorodva) Micsoda perverz alakok vannak!

(Függöny)