("Le kellene állni a tévézéssel"-poszt)

Az érkezésem után két vagy három nappal váratlan ösztönnek engedelmeskedve benéztem az ágyam alá, és megpillantottam egy magányosan kallódó női cipőt. Átlagos méretű, kicsit kopottas, fél pár tűsarkút, besöpörve vagy berugdalva az ágy alá.
Vajon hogyan kerülhetett oda?
Elképzeltem. Több változatban is.
Aztán arra gondoltam, kidobom a szemétbe. Így is tettem. Egy darabig szótlanul méregettem, ahogy az üres műanyag szemeteszsák közepén hevert, és bármilyen képzavar is legyen, kicsit kárörvendőnek tűnt.
Steril, tisztítószertől szagló szállodai szobában élek. Minden reggel, a távozásom után megérkezik a takarítőnő, és kiglancol mindent és eltünteti az otthonosság leghalványabb érzését is. Néha arra gondolok, mit olvashat ki a asztalon heverő könyvekből, a székekre hajtogatott ruhákból, az előző este romjaiból a mosogatóban. Szóval ez a takarítónő másnap belép, és meglát egy fél pár női cipőt a szemetesben.
(María Esmeralda, emlékszel még arra a furcsa fiatalemberre a hetedikről? Tudod, a cipővel... Ó, nem volt az olyan furcsa, Pilar drágám. Na jó, külföldi, de nekem mindig udvariasan köszönt a folyosón. Ugyan már, mindenkinek lehet egy kis bogara. Női cipő... Meséltem arról az amerikairól, aki...?)
Aztán elképzeltem, hogy elrejtem a hátizsákomban, és megpróbálok tőle megszabadulni az utcán, valamelyik nyilvános szemetesnél. A gondolat ezen a ponton megbokrosodott, a képzelet filmtekercse megállíthatatlanul, füstölögve pörögni kezdett: láttam magamat, amint a liftben kiesik a zsákomból a többi utas előtt; felgyorsítva, némafilmszerűen – szigorúan zongorakísérettel – végignéztem, amint egy rendőr véletlenszerűen igazoltat, és a zsebemben megtalálja a cipőt; vagy váratlanul rosszul leszek, összesek a kapuban, a kiérkező orvos tekintete megakad valamin...
(Emlékszel még arra az albán vendégre, Javier? Albán? Azok afrikaiak? Nem, nem. Lehet, hogy lengyel volt vagy magyar, mindegy is. A hetedikről. Miért nem ezt mondtad? Aki állandóan női cipőket hordott magánál? Hát hogy a fenébe ne. Miért? Csak úgy eszembe jutott a múltkor. Ezek a kelet-európaiak állatok, nem igaz, tío?)
Megborzongtam, és visszarúgtam a cipőt a helyére.
Azóta is, vagy huszonhárom napja érintetlenül hever ugyanott, ahol megláttam. Gondolom, nem takarítanak az ágy alatt.
Vagy nem merik kiszedni.
Túl sok filmet nézek, az az én bajom.