2005. február 7., hétfő

(Az esőről)

Vasárnapra időzítve megérkezett az eső. Természetesen aznap szerettem volna végre kimozdulni Madridból.

A délután egészen friss: a parkban nedves avar illata, macskák mosdanak finnyásan a már száraz alumíniumtetőkön. És egyszer csak újra lezúdul a zivatar, súlyosan és hidegen, és Madridban most először látok havat, még ha tapadós latyak formájában is. Mint vihar után a gombák, közben esernyőárusok jelennek meg mindenhol. Harminc napja egyetlen csepp sem esett: hol vannak olyankor? Nézik az időjárás-jelentést, és még előző este kikészítik a készletet? Átlagpolgárok öltöznek át eldugott telefonfülkékben EsernyőárusEmberré? Rejtély.
Aztán napfény, közben csitul az eső, a város szikrázik, csöpög, csobog és zubog..


Egész hétre újabb esőket mondanak.


– Mindig is tudtam, hogy ez a város sem más, mint a többi: ízig-vérig– mondta Jack “Szívtipró” Noiz, és a tőle megszokott férfias mozdulattal cigarettára gyújtott. – És milyen igazam volt: hiszen sírva búcsúzkodik tőlem!

2 megjegyzés:

rosseb írta...

Jack Hawksmoor szerint az egyetlen nőnemű város San Francisco, és inkább hiszek egy szuperherót-Hawksmoornak, mint egy Noir-Noiznak, má' megbocsássá', komám, még normális szuper-képességed sincsen ( má' ha a szócsűrést-csavarást nem annak vesszük, de azzal nem sokra mégy csatákban), szóval csak okosan, óvatosan, mikó gyüssz haza, R-men má' hiányol.

brainoiz írta...

Természetesen Hawksmoornak, aki a városok istene, el kell hinnem, hogy igazat mond.
De lehet, hogy Madrid elkerülte a figyelmét...

- Hawksmoor? - kérdezte Jack "Danger" Noiz, és a tőle megszokott fanyar mosoly derengett fel férias metszésű arcán. - Nem ismerem. Kellene?