2005. február 14., hétfő

(Nem értékelés, csak álcázta magát)

Na, talán hátradőlhetek végre. Talán.
Közben a teljesség igénye nélkül következzen néhány apróság, ami - hangsúlyozottan nekem - meglepetést okozott a messzeségben.

- Én, a bohó lélek, azt hittem, hetekig szállodában lakni olyan kellemes. Az első héten élvetegen fetrengesz abban a tudatban, hogy mindent eltakarítanak utánad... míg az utolsó napokra az egész BigBraderesen nyomasztó árnyalatot ölt. Éljen az otthonos rendetlenség!

- Üzenet az agynak: Madrid nem is olyan izgalmas város annak, aki egyedül tölt el ott hosszabb időszakot - vagy képtelen a kezdeti villámgyors barátkozás után komolyabb társaságot szerezni magának (ez vagyok én). Baráti kommandóknak ideális, egyéneknek korlátozott habzású (különösen, ha az illető egyén, jelen esetben én, már lehúzott ott pár hónapot, és megnézte,amit érdemesnek tartott.) Amit korábban írtam, persze tartom: van kisugárzása meg varázsa, és bármikor visszatérnék.

- Tényleg én lennék az egyetlen ember, aki nem hajlandó késsel és villával enni sem a hamburgert (ami szerintem a tejbegríz után a másik legalkalmatlanabb étel erre), sem a fánkot? De dacosan kitartok, még ha bugacinak is bélyegeznek ezért! (:Mr. Noiz toppant és ostorral karikázik:)

- Egy nagyon kedves barátom szerint a blogból érezhető volt az "én nem ilyen lovat akartam"-effektus... Ha ez így van, az nyilvánvalóan az én hibám, vagy a postolásra érdemesnek talált eseményeké. Mindenesetre az utolsó hét huzavonáit és bizonytalanságát leszámítva (amit valóban szívesen kihagytam volna, mert majdnem visszamenőleg mérgezte meg az egészet) igen tanulságos időszaka volt ez életemnek. Nagyjából azt csináltam, amire számítottam, megismerkedtem egy csomó emberrel, és összességében véve (az elkerülhetetlen mélypontokat is beleszámítva) jól sült el az egész. Salud!

Nincsenek megjegyzések: