Szépen lassan kezd elkapni egy számomra ismeretlen, de megszokottá váló ütem. Megérkezni X-kor. Ebédelni Y-kor. Elmenni Z-kor.
Formátlan és képlékeny masszaként alakuló életemben felbukkantak a sablonok. Eddig is voltak, természetesen, és ezek sem mozdíthatatlanok -- kutyát nem érdekli, ha X+15 perckor érkezem vagy Z-23 perckor távozom --, de sokkal megfoghatóbbak, mint az eddig egyetlen, létező és komor sablon: a közeledő határidő.
Furcsa.
2005. január 19., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése