Mint az antrolópológus, aki terepszínt öltve egyre mélyebbre merül az ismeretlen és szokatlan, de csábító kultúrába, úgy élek itt, a terepen. Ebéd az emeleti konyhában, rituális, érhetetlen pletykálkodás közepette, használom az automatáikat és a mtrójukat. A teljes álcázás legmagasabb fokára tlán mégis csak tegnap értem el: megszereztem a mágneses belépőkártyát.
Hihetetlen, hogy birtokosa lehetek egy efféle tárgynak, mely foglalkozásom és kultúrám határain túlról származik. Mindent leírtam róla a naplómban. Jegyzetekkel ellátott fényképét futárral küldtem a Természettudományi Társaságnak. Lord Dashly meg fog pukkadni.
És megnyíltak előttem az ajtók.
2005. január 12., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése