A madridi metró tizenkét vonala között vannak régi állomások, ahová alacsony mennyezetű folyosókon juthat el az ember és szűk, kicsit klausztrofóbiás platformokon várakozik, ami azt az érzést kelti, mintha nagyon-nagyon mélyen lenne a föld alatt. És persze vannak a modern, tágas állomások, de a reggeli és esti csúcsidőben ez sem számít, borzalmas a tömeg, a szerelvények szardíniásdobozokká válnak, viszont még így meglepő, milyen sokan vannak, akik összepréselődve, izzadva, de rezzenéstelen arccal szorongatják a könyveiket… és olvasnak.
Talán az a baj, hogy otthon keveset járok metróval, de nem emlékszem vadul lapozgató tömegekre.
Erről eszembe is jutott az fnac nevű áruház, ahol öt emeleten elszórva található játék, dvd, cd meg könyv (ez utóbbi két szintet foglal), ahol nem csak arról van szó, hogy külön, kényelmes rész van kialakítva azoknak, akik csak úgy olvasgatni szeretnének – és a kifüggesztett órarendszerűségből kiderül, melyik órában milyen klasszikus zene szól –, hanem akkor sem zavarnak el, ha netán a lépcsőre ülnél le egy érdekesebb darabbal a kezedben.
Szabadjon ennyit a metróról.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése