Retro

(2004, retro)

Egy szalmakalapos alteregó, egy publikált kalandregény, egy elveszettnek hitt novella és egy befejezhetetlennek gondolt fordítás.

**
A rendszerek ellensége
Galaktika, 178. szám, 2005. január

"Petersen a hullámokat nézte. A méregzölden hömpölygő tenger egyhangúságát apró sziklaszigetek szakították meg, mintha beteges színű zselébe mártott süvegcukrok között hajóztak volna. Petersennek erről mindig az árvaház kosztja jutott az eszébe, és felkavarodott a gyomra. Felnézett az égre, de hiába, a tenger mindenhol ott volt, a látóhatár egy idő után óhatatlanul összemosódott a hullámokkal. Valószínűtlenül habos felhők sodródtak északra, és átbucskáztak a világ peremén. Petersen régebben azt tervezte, elhajózik északra, ahol a felhőket elnyeli a semmi, mert ott biztosan át lehet surranni a szabadság birodalmába, de most már tudta, hogy ott sincsen kiút - északon nincs más, csak végtelen jégmező és a templomosok atomsilói."

**

Fordítás, általam.

China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás

**
Keserű áramlatokon

Rejtély, románc, ágyúzás. Egy elveszett sziget és Théa frissen bemutatkozó világa Vincent Prendergasttól, a szerző alteregójától. Mr. P. valószínűleg egy karib-tengeri szigeten él, vicces napernyővel telezsúfolt koktélokat fogyaszt (a szivarról most nem beszélünk: mindenki tudja, hogyan kellene készülnie az igazi szivarnak, nem?), és majdnem biztos benne, ha egy regényben kardoznak, attól az még lehet jó.

Kritika.

Kapcsolódó történet a Rejtélyes tűz című 7tenger antológiában: A fakó kolostor.

"Reggel végre elállt az eső, ami napok óta kopogott az egymás felé boruló tetőkön. Sáros áradat zubogott lefelé a meredek utcákon. Szekerek nyikorogtak, visítozó kölykök tapicskoltak a pocsolyákban. A katedrális tornya és az erőd tömbje könyörtelen árnyékként rajzolódott ki a tisztuló égre, ami úgy csillogott, mint egy fényesre suvickolt fémtányér."

Kritika.