Árnyék nélküli fegyenc, büntetőtelep az ismert világ végén, minisztériumi varázslók és élő tündérkardok – ezek mind szerepelnek abban a történetemben, amely Az Eigengrau címet kapta, és Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021 című antológiában jelent meg novemberben.
Az Eigengrau megszületése bizonyos értelemben maga is egy történet, ahol én voltam a kelletlen főszereplő, bár az én életemben talán kevesebb a bürokratamágia meg a fenyőerdő. Sokáig tartott megírni, rengetegszer kezdtem el újra, hogy az állandóvá kövesedett pár bekezdésre végre rá tudjak építeni egy olyan novellát, ami nem dől össze két oldal után. A koncepció nem volt túlzottan íróbarát (remélem, az olvasókat jobban kíméli, bár vannak kétségeim), de abból nem bírtam engedni, bármennyire is szerettem volna egy idő után inkább valami végtelenül egyszerűre cserélni. Végül megszületett, elsősorban két nagyon fontos embernek köszönhetően, akik egymástól függetlenül bíztak benne és motiváltak és segítettek (nagyon köszönöm Kingának és Csillának), ezért a 2021-et úgy zárhatom, hogy idén végre megjelentem egy teljesen saját írással.
Így kezdődik:
"A szivarforma léghajó a hóvihar utáni reggelen érkezik a völgybe, a császári légikikötő maradványai közé. A minisztériumi küldöttség elgyötört tagjain kívül több láda eperkonzervet hoz Kalamona városállamából, valamint vastablettákat, gramofonlemezeket és Augustus Herbst árnyékát."
Ha érdekesnek tűnik, itt a link a kiadó oldalára.
3 megjegyzés:
Jó reggelt!
Itt is, hátha: a múlt csütörtöki beszélgetésről elérhető valahol a felvétel?
Üdv!
Nem tudom, a szervezőket kellene megkérdezni a facebook-esemény alatt. Videófelvétel biztosan nem készült, hangfelvételről nem tudok, de hátha. Jó lenne, mert remek beszélgetés sikeredett.
Azt írták előzetesen, hogy "az eseményről felvétel készül".
Sajnos nem lehet kommentelni az esemény alatt, de akkor megpróbálom elérni őket máshogy.
Megjegyzés küldése