(A sorozatot továbbra is a jetlag támogatja, bár most már hajnali ötig hagyott aludni.)
Hétfőn lement az első adag interjú, a menete mindegyiknek ugyanaz. Doug, az itteni kapcsolat elvisz minket a soron következő helyszínre, ahol bemutatkozunk az újságíró(k)nak, elővesszük a mérete és súlya miatt kedvesen csak Szörnynek becézett gamer laptopot (lehet találgatni, ki nyerte az élet lottóján a lehetőséget, hogy otthonról idáig hordozza), majd elindítjuk a játékot. Gyorsan összefoglalok mindent, amit az előző részekről és erről a mostaniról tudni kell, majd jöhet a háttér, a sztori, a karakterek, a mechanika, minden, ami belefér, miközben folyamatosan kommentáljuk, mi történik a képernyőn, illetve válaszolunk az újságírók kérdéseire. Egy ilyen alkalom durván egy óra és rengeteg az ismétlés, ezért az igazi kihívás valahol a negyedik találkozó körül tudatosult bennem, ahol már kicsit dolgozni kellett azon, hogy ugyanolyan lelkesnek tűnjön ez előadás, mint másodszorra. Segít, hogy meg lehet állni valamelyik helyi kávéspecialistánál, ahol több tucatnyi különlegesség választható, hogy aztán koffeintől remegő tagokkal haladjunk tovább. Az is jó, hogy eddig mindenki érdeklődve fogadott minket, sőt a gamespotnál bőven több mint egy órát beszélgettünk, mintha ezeréves ismerősök lennénk. Ráadásul minden egyes alkalom újabb bepillantást enged egy-egy elzárt kis világba. Legyen az egy családi ház egy nagyon virágillatú városkában, ahol az újságíró macskája végig a laptophoz simulva aludt, a kutya pedig folyamatosan az ölembe akart ülni - vagy az irodaház, ami pont úgy nézett ki, mint ahogy az ember a startupfővárosban képzeli, tetovált, szakállas barristával a belső udvaron, mini kosárpalánkkal a lépcső alatt és asztalonként minimum tíz darab ultrageek kegytárggyal az egyterű irodákban.
Innen folytatjuk ma, hogy az utolsó interjú után azonnal induljunk a reptérre, onnan pedig Los Angelesbe.
(Még mindig adós vagyok San Franciscóval, de ami késik, nem múlik.)
2 megjegyzés:
Hát akkor én is felzárkózom és üdvözöllek Ámerikában. Láttam én hogy posztoltál valami képet SF-ről a facebukon, de azt hittem, hogy az sci-fit jelent, haha. Kéz és lábtörést a turnéhoz, az előadások biztosan unalmasak egy idő után, de csak arra gondolj, hogy azok az emberkék most halják ezt először, az segíthet a lelkesedésben. Jó messzire eljutottál/jutottatok, csak így tovább. Egy trükk a jetleghez (talán segít), hogy ne feküdj le korán. Próbálj meg addig fennmaradni, mint normálisan tennéd. Remélem legközelebb hozzánk is be tudsz ugrani. Üdv. Ps: LA nagyon jó, de ne lepődj meg mocsok is van helyeken, mondjuk nem tudom merre visz majd az utad.
eshu: koszonom szepen! a jetlages tippet elteszem a hazautra :) ami az interjukat illeti, eddig szerintem mindig sikerult atadni a lelkesedest, csak neha mar nem olyan konnyu - nagyon durva lehet azoknak a zeneszeknek, iroknak, szineszeknek, akik heteken at csinaljak ezt. ket suru napon vagyok tul es mar igy is erzem a sulyat. de ha jo a partner (es itt tobbszor az), akkor nagyon jo beszelgetesek szuletnek.
Megjegyzés küldése