A villamospótló buszon alig érthető, torz női géphang próbálja közölni a csattogásban, hogy a következő megálló a Honvéd-kórház, és mire felfogom, valójában mit mond, máris van egy sztoriötletem Tündérkórház címen.
(A poszt megírásának pillanatában egyelőre nincsen ilyen című történet, legalábbis a google szerint, szóval állatias, kegyetlen ügyvédeim serege innentől készenlétben áll.)
2014. augusztus 9., szombat
(mindig akkor, ha határidő van)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Egy sűrű erdő közepén egy volt katonai kórház régen elhagyott, pusztuló-sorvadó épülete áll. Azt beszélik, néha még mindig füst száll fel a kéményekből - de ha bárkinek neki szegezik a kérdést, soha senki nem látta még. Azt is beszélik, hogy a nővérek szellemei még mindig ott lebegnek a kórház romos falai között, az elszenesedett szarufák és beomlott tető alatt, hiába teltek az évek-évtizedek azóta az utolsó bombázás óta...
Vannak pletykás vénasszonyok akik szerint igazán különös dolgok történnek arrafelé. Ostoba szóbeszély persze... Itt van például Jonathan, a favágó esete. Közönséges baleset volt. Kilazult kissé az egyik ék, és a fa rossz felé dőlt. Alig pár órára veszítette el az eszméletét az ütéstől, előfordult ilyesmi már máskor is, mással is. Annak semmi esetre sem lehetett bármi köze hozzá, hogy épp annak az ősöreg platánnak gyürkőzött neki, amely a tündérkórház fölé hajolva annak bejáratát védte az esőtől. Kétséget kizáróan az ütés okozta az átmeneti dadogást is, amelynek most már hamarosan bizonyosan múlnia kell majd.
Megjegyzés küldése