Éppen tavasz van megint, a nyitott ablakon át hallom a közeli villamosmegálló hangosbeszélőjét. Torzul, gerjed és folyamatosan ismételget valamit, bár a szavakat nem értem, és hiába tudom, hogy csak forgalomkorlátozásról vagy menetrendváltozásról van szó, a csikorgó, sistergő bádoghang nem hagyja abba, befúrja magát a gondolataim közé, és hamarosan már egy egész robothadsereget képzelek az utcára, klasszikus, rostélyszájú, antennás fémóriásokat, akik sugárfegyverrel szólítják fel a földlakókat a behódolásra.
Inkább becsukom az ablakot , mielőtt elkezdődne a sikoltozás.
2012. március 12., hétfő
(minden ellenállás értelmetlen!)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Írd.
Meg.
kicsit olyan nagy testvéres fíling is...
eLérzékenyülteM - netudki 8,)
eLeM: kedvenc mondatom a mai napig!
Infection: minek? ez így a jó és teljes. :)
Megjegyzés küldése