(városálom)

Tegnap éjjel a taxi hátsó üléséről néztem az ismeretlen utcákat, és megint az jutott eszembe, hogy minél hosszabb ideig élsz egy városban, annál különösebb érzés azokra a részekre tévedni, ahol még sohasem jártál. Minden részlet ismerős, a táblákon a betűk, a házakon a kopás, a felüljárók, a kukák, a színek meg a sínek, összességében mégis teljesen idegen, főleg éjszaka. Ilyen lehet várost álmodni.

Az álomszerű hangulat megteremtésében egyébként sokat segített, hogy indulás előtt gyorsan lehajtottam még egy utolsó tequilát a különböző alkoholok mellé, hiszen akkor jó ötletnek tűnt (sohasem az). Tegnap parti volt ugyanis az L-nél, ahol nagyon sok ember fért el viszonylag kis helyen, mert egyszerre jelentek meg az L régi és képzeletbeli barátai, mármint mi, hogy alie-t plagizáljam. „A bloggerek, igaz?”, kérdezte valaki, mások óvatosan megpróbálták megtudni, mi is az blog és mennyi időt kell naponta dolgozni vele, kicsit olyan érzés volt, mintha lenne egy egzotikus szakmánk (ami mellesleg jó).