2009. május 26., kedd

(spanyolblog, hegyfétissel)

Azok a hegyek, amelyeket Madrid bizonyos pontjairól már remekül látni, mindig is valótlannak tűntek ott a messzeségben, a nagy lapály szélén. Ez a múlt héten sem volt másként, amikor Herbie kollégával autóval közelítettünk feléjük: sokáig túl statikusak voltak, mint egy vetített háttér. Aztán valami történt és először textúrájuk lett, repedezett és barna, zöldes foltokkal, szóval egészen sárkányirhaszerű, majd váratlanul tömeget meg magasságot is szereztek, és ezzel megérkeztünk Manzanares el Real városkájába.

Annak is az impozáns várkastélyába. Hétköznap volt, ezért csak ketten nézelődtünk a várban, majd lassan feltűnt, hogy minden kihalt teremben áll egy egyenszoknyás és -blúzos, csinos, egyenhosszúhajú lány, akik nagyon némán figyelték bóklászásunkat. Gyorsan szórakoztató trash-pulp elméleteket kezdtünk gyártani róluk (nyilván), amire ráerősített, hogy mellvédre érve a vár jellegzetes tornyai láttán kibontakozott előttem a galaktikus összeesküvés is, ami a Dr. Who című brit sf-sorozat borsszóróra emlékeztető visító főgonoszait, a Dalekeket helyezné el a középkori Spanyolország történelmében. Ezen a ponton szeretném képekkel illusztrálni rettenetes elméletemet.

Dalekek:

From Spain 2009


A kastély egyik tornya:

From Spain 2009


A várkastélytól csak egy ugrás volt a főtér, a fehérre meszelt, vén mozival, a harangtorony tetején meg a komplett gólyakolóniával. Sőt a természetig sem kellett sokat menni, a La Pedriza tájvédelmi körzetbe. Borókafenyők, zubogó hegyi folyó, meredek sziklák, víz- és gyantaillat, megtévesztően westernfilm-táj, abból a fajtából, ahol a patakparton babot kotyvasztó aranyásókat indiánok támadják meg orvul és kezdetét a lövöldözés veszi a sziklák mögül. Idővel teljesen eltűnt alólunk az ösvény, és sziklákon másztunk tovább, csipkebokrok között, patakon gázoltunk át, síkos köveken és száraz ágakba kapaszkodva, azzal a szilajsággal, amit a természetbe hosszú idő után visszaeresztett fordítók esetében többször megfigyeltek már a szakemberek.

From Spain 2009


Másnap ismét nekivágtunk a hegyeknek autóval, sőt túl is mentünk rajtuk. Felkerestük Segoviát, ami hat és fél év alatt sem változott semmit, megvan a római vízvezetéke, a csipkézett katedrálisa és az Alcázar nevű kastélya (ahonnan egykor eltulajdonítottam egy egész tornyot, hogy beépítsem álnéven elkövetett kardozós fantasymbe, a többi Spanyolországból összehordott tereptípus és objektum mellé).

Szerdán kiderült, hogy tavasszal Madridban még vannak színek és kora délutánig a tavasz az úr. Amikor aztán három óra körül beütött a nyár, árnyékfoltól árnyékfoltig mozogtam, mint egy vámpír.

Csütörtökön ismét a hegyekhez mentünk (ez egy ilyen hét volt), a Valle de los Caidosba. A Elesettek Völgye lehengerlő, az angol sublime szó minden negatív vonzatát is magában foglalva, úgy, mint a gótikus irodalom kastélyai: lenyűgöző, hatalmas, félelmetes és valami alapvetően nincsen vele rendben. Az erdőben autózva messziről látszik a hegy csúcsára emelt 150 méteres kőkereszt, a parkolóban pedig már érezni az építmény tövében gubbasztó roppant szobrok súlyát. És akkor még nem is beszéltünk a hegybe vájt katedrálisról, a roppant angyalszobrokkal és a boltozatos termekkel.

From Spain 2009


Utolsó napra maradt a Tierno Galván-park Madridban. A helyi retrofuturisztikus góc, ahol a Planetárium épülete pont úgy néz ki, mint a nyolcvanas évek Nemere-regényeiben a Szolgálat központja vagy egy űrpilóta-kadémia. Mellette pedig a valaha nyilvánvalóan cutting edge szobor (terasz? kilátó?) a berozsdásodott kéménnyel, a meredek szögekben megtört, hatalmas betonfallal és a kötelező kerek lyukkal a falsíkközepén. Két szóval: indusztriális remekség.

És mielőtt elfelejteném, utólagosan (is) köszönet Herbie-nek és Larissának a vendéglátásért, a fényképekért (ld. fentebb), a fuvarokért, az átbeszélgetett órákért és az esti Guitar Hero World Tour + Rockband maratonokért. We still rock.


6 megjegyzés:

Névtelen írta...

tenkjú jól a sűrű, ám érzékletes beszámolót. olvastam volna még...
ellenben az eléggé érdekelne, hogy Segoviában hat és fél micsoda (alma, zsiráf, perc, nap, hónap, év..stb. - a megfelelő aláhúzandó) óta nem volt változás?:) csak hogy jobban képben legyek >:->

s.

brainoiz írta...

s: köszönöm!

természetesen hat és fél zsiráfról van szó.

(javítom a postot, thx!)

kalpafa írta...

Milyen jó, hogy visszaeresztettek, ez még így monitoron átszűrve is élmény volt.

Herbie írta...

...részemről a megtiszteltetés, és ezúttal hívnám fel a figyelmet hogy most térül meg igazán a blog címe úgyis mint
"Return to the Valley of the Fallen".
A cím alapján (polgár)háborús veteránokról szóló melodrámára, avagy elveszett kultúrák kincsei nyomába eredő ponyvahős sikertörténetének folytatására gyanakszom.

brainoiz írta...

kalpafa: köszönöm!

Herbie: nyilván a második megoldásod a helyes! :)

eshustar írta...

Hali. Örülök, hogy utazgatsz és jól érzed magad. Csak így tovább! :)