A szemem is könnyezett a meghatottságtól, mert úgy buliztak mellettem Mc Hammertől a U can’t touch this című remekműre, mintha nem egyidősek lennének vele. A macarenánál meg a coco jumbónál már nem a meghatottságtól sírtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése