Játékfejlesztő céggel nem csak azért jó elmenni vadul enni-inni egy
megjelenés ürügyén, mert másnap (ami minden értelemben ma van, lásd még
aaargh) nem kell dolgozni, de be lehet sétálni Starcraftozni, hanem azért is, mert kiderül, hogyan lehet optimalizálni az
all you can eat étteremben az evés folyamatát, mit reagál a személyzet, ha valaki egy íjat és nyílvesszőkkel teli tegezt ad be a ruhatárba, és milyen arcot vág egy decens, kosztümös hölgy, amikor belecsöppen egy teljesen átlagosnak mondható céges beszélgetésbe, mondjuk amikor egy marconább külsejű szaktárs flegmán azt feleli egy egyszerű kérdésre, hogy „hát mert szeretem a péniszt, érted”.
Most elindulok Starcraftozni, és némi aggodalommal a szívemben megpróbálom kideríteni, pontosan mire nem emlékszem az tegnapi este utolsó pár órájából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése