(Itt vannak!)

– Nézd már, Spockné! – Ismeretlen látogató egy műanyag tündérfület viselő lányról a tegnapi képregényfesztiválon.

A szubkultúra erősödik, legalábbis bizonyos részei határozottan, ami jól jelez, hogy a képregényvásáron már képviseltették magukat azok a középiskolás lánykák is, akik elf-füleket és macskafüleket hordtak, japán neveken szólították egymást és tényleg elalélva szorították keblükhöz a frissen vásárolt mangákat. Ez még nem annyira durva, mint a nagyobb animeconokon a démonvadász iskoláslánynak öltözött, túlsúlyos amerikai háztartásbelik, de tanulságos volt megfigyelni az eseménynek otthont adó Sugár üzletközpont civiljeinek az arcát.

Ezúton szeretnék gratulálni Srakker ügynöknek és Magamurának, akik az itt megjelenő Roham magazinban debütáltak Bürokraták című képregényükkel (rajzolta: brazil), illetve Hannának, aki remek scifivel szerepel ugyanott. A honlapról szabadon letölthető az első szám, érdemes belenézni.

(Könyv)

Két regény is megjelent mostanában, és mindkettő fontos nekem valamiért.

A Palatinus kiadta A szél árnyéka című könyvet Carlos Ruiz Zafóntól, ami számomra az esszenciálisan madridi regény, még akkor is, ha Barcelonában játszódik. Csak ajánlani tudom (egyszer már meg is tettem), a fordításról nem tudok nyilatkozni, de egy oldal alapján nem tűnt rossznak.

A másik egy már eltemetettnek hitt fordítás, a két kiperpunk pápa közös vállalkozása, William Gibson és Bruce Sterling Difference Engine című műve, magyarul A gépezet. Akinek tetszik a steampunk (Gőz! Sohasemvolt masinák! Alternatív történelem! Gőz!), annak ajánlott, aki még nem tudja, mi az, annak is, hátha megtetszik. A fordításról ezúttal sem tudok nyilatkozni, mert már évekkel ezelőtt követtem el, és ilyenkor azért mindig borzalmasan aggódik az ember, hogy esetleg...

(„És ebből meg lehet élni?”)

Ez a kedvenc kérdésem.
Egyrészt azért, mert tényleg érdekelne, ki(k)nek teszik fel még annyira automatikusan, mint a fordítóknak, másrészt azért, mert tulajdonképpen jogos.

A fordítás, mint életforma számos előnnyel jár, ráadásul élvezem is. Egy örökös probléma azonban mindig lesz vele, mégpedig a fizetési határidők, és tapasztalatból kell mondanom, teljesen mindegy, melyik kiadóról van szó, felejtsd el a „havi fixet”. Ne legyenek költséges hobbijaid, például autó, gyerek vagy a lakáshitel, mert az senkit sem érdekel, hogy majd három hónap fenyegetőzés után kapsz négy helyről egy csomó pénzt; esetleg építs tartalékokat, vagy legyen kitől kölcsönkérni, dolgozz sok helyre, valaki éppen úgyis egyenlít.

Vagy találj egy mellékállást, ahol ha kevesebbet is, de rendszeresen fizetnek. A fenti verziók után két hete éppen ezzel próbálkozom, az meg majd kiderül, működik-e.

Évekig jól megvoltam amúgy ezzel a kompromisszummal meg a szabadsággal, csak az elmúlt pár hónapban belefáradtam egy kicsit (nem a szabadságba). Persze nem én lennék, ha úgynevezett normális állásról lenne szó, nem heti öt nap, kellően kreatív meg lehet mellette fordítani, és az a legszebb, hogy a munka jellegéből adódóan továbbra is fel fogják tenni a kedvenc kérdésemet. Hehe.

("Honnan tudhatod, hogy ideje fodrászhoz menni"-rovat, 1.)

– Keziccsókolom -- üdvözölt a biztonsági őr a gyógyszertárban.

(ahol)

„Legalább megköszönnéd, bazmeg, hogy tartottam neked az ajtót.”
– Decens, idős hölgy egy másik decens, idős hölgy hátának címezve egy budapesti bank ajtajában

Néha kissé elegem van már megint, ebből, itt körülöttem. De szabadjon ennyit a tél elejéről.

Vissza a kellemes őszbe. A legszebb arcát október vége felé mutatta, Pécs közelében, egy erdő szélén, a házban, ahová hétvégézni, beszélgetni és geekülni (társasjátékokkal múlatni az időt) utaztunk a Nagy Levinék meghívására. Valamivel később, alig egy év késéssel teljesítettem életem második övvizsgáját. Meg játékot teszteltem megint, és ezúttal nem Kölnig kellett repülni, csak a Lovecrafti és Nem Euklideszi Wekerle-telepig metrózni, ahol különösen odafigyelnek a ragyogóan hideg novemberi reggelekre, és pont annyi napfénnyel világítják be a mindig az utca végét elnyelő gyenge ködöt, hogy darkpozőröket csalogató, kontrasztos látványvilág szülessen. A szokásos tesztelő-átkokkal együtt is kellemes munka volt, Herbie kollégával remek teamet alkottunk, azt hiszem.

Most azonban mindenfélét kellene csinálnom. Visszakaphatnám a kreativitásomat? Már nagyon régen leadtam valahol.