2010. június 19., szombat

(égiháború, fiktív kalap)


"Egész héten szöveget írtam, délelőtt megáztam, már megint szakad az eső, és még a koktél sem hideg?!"
— meggyötört játéktervező egy másik meggyötört játéktervezőnek péntek este

Napok óta borzalmas küzdelem zajlik a háztetők felett. Zivatart követ napsütés és fordítva, néha morajlás hallatszik messziről, fenyegetően. Egy csatamezőre járok futni, az égi háborúban kiontott felhőnedvek hatalmas tócsáit kerülgetem a szigeten.

Talán ezért is lett ilyen furcsa ez a hét, kapkodós és fejfájós. Egy ostromlott város mindennapjai a változó frontvonalak között.

A hétfő este viszont maga volt a nyugalom. Egy belga sörözőben ültünk kettesben, nagyon sötét és nagyon vörös söröket ittunk, és beszélgetés közben a rézholmikat néztük, a fabútorokat, a régi reklámplakátokat a falon; a zene gramofonlemezeket és cigarettázó dívákat idézett. Nem meglepő, hogy az este egy pontján finoman átsodródtunk egy történetbe, ahol puhakalapom lett, meglazított nyakkendőm és pimasz modorom, amiért kaptam egy szelíd fiktív pofont, aztán visszatértem Afrikából és egy automobilos üldözés után egyfedelű repülőgéppel szálltunk a tenger felé.

1 megjegyzés:

Orsolya írta...

Nekem ehhez a kalaphoz két dolog jut eszembe:
Out of Africa, jelenet: repülnek a tenger mellett és felzavarnak egy seregnyi falmingót. Itt bőghetnékem van a honvágytól.
Második: bár, 30'-as évek Amerikája, valahol New Orleans-ban. Fekete kisruhában, fekete hálós kalapban, fekete neccharisnyában, hosszú szipkás cigit szívok egy bárszéken, szól a jazz, a szívem nehéz, és egy talpas poharat pörgetek az ujjaim között..