(amszterdam)

Végre eljutottam Amszterdamba: a (z egészen hosszú) hétvége remek volt, a város majdnem olyan, amilyennek képzeltem. Csendes csatornapartok, hidak és nagyon vékony, nagyon magas házak. A víztől alig centikre parkoló autók, lakóhajók tetejére kipakolt fotelek. Rengeteg leláncolt bicikli és a lassítás nélkül suhanó biciklisek. A coffeshopok környékén gomolygó tömör fűszag. Kávézások az utcára kitett székeken meg kocsmatúra, kedvenc húgom és E. társaságában. Általánosan vidám hangulat. Piacon vásárolt sajt és kenyér.

A szálloda szintén egy vékony és magas ház volt (azt hiszem, valaha így kerülték ki az épületek alapterületére vonatkozó szigorú szabályokat; az emeletre szűk és majdnem függőleges lépcső vezetett, ekkor hősünk megértette, hogy a házak homlokzatából kiálló rudak a bútorok bejuttatására szolgálnak). Valahol a határvonalon helyezkedtünk el a belváros és a vöröslámpás negyed között, ami még az éjszakai kocsmatúrán sem látszott olyasminek, amit a név sugallt: az utcán hömpölygött a kedélyes tömeg, lármás angolok ittak a pubokban, decens idős hölgyek és amerikai csoportok ballagtak a fétisboltok mellett, szóval egészen mellékesnek tűnt, hogy nagyon alulöltözött lányok pózoltak a piros fénnyel megvilágított ablakokban.

Közben szombat délután a tavaszból hideg ősz lett, de olyan meggyőzően, hogy meg kellett néznem az előző napi képeket, jól emlékszem-e a napsütésre. (Addigra sikerült összefotóznom egy vizuális közhelygyűjteményt a belvárosról, mínusz szélmalom meg tulipán.) Néztünk replikaként felépített vitorlás hajót a szakadó esőben, sorban álltam Rembrandtért, söröket válogattunk egy boltban legalább száz különböző fajtából, és a végén még a légiközlekedés sem okozott problémákat (a hónapokkal ezelőtt beszerzett repülőjegy előnye a baráti ára, a hátránya, hogy közben véletlenszerűen vulkánok törnek ki és ilyesmik).