Tegnap éjjel a taxi hátsó üléséről néztem az ismeretlen utcákat, és megint az jutott eszembe, hogy minél hosszabb ideig élsz egy városban, annál különösebb érzés azokra a részekre tévedni, ahol még sohasem jártál. Minden részlet ismerős, a táblákon a betűk, a házakon a kopás, a felüljárók, a kukák, a színek meg a sínek, összességében mégis teljesen idegen, főleg éjszaka. Ilyen lehet várost álmodni.
Az álomszerű hangulat megteremtésében egyébként sokat segített, hogy indulás előtt gyorsan lehajtottam még egy utolsó tequilát a különböző alkoholok mellé, hiszen akkor jó ötletnek tűnt (sohasem az). Tegnap parti volt ugyanis az L-nél, ahol nagyon sok ember fért el viszonylag kis helyen, mert egyszerre jelentek meg az L régi és képzeletbeli barátai, mármint mi, hogy alie-t plagizáljam. „A bloggerek, igaz?”, kérdezte valaki, mások óvatosan megpróbálták megtudni, mi is az blog és mennyi időt kell naponta dolgozni vele, kicsit olyan érzés volt, mintha lenne egy egzotikus szakmánk (ami mellesleg jó).
2010. június 10., csütörtök
(városálom)
Címkék:
barátok,
morfond,
szociobudapest
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
milyen termékeny korszakodba léptél, Viktor! örülök!
(fackn)
köszönöm szépen!
Megjegyzés küldése