A szigetbúcsúztató éjszaka persze újra berögzült hagyományokat követett: az utolsó napok programja eddig ritkán jött be, és ez idén sem volt másképpen.* Ilyenkor marad a fáradtan üldögélés, amíg egyszer csak a holtponton átesett társaság el nem kezd mozogni... Így kerekedett a tegnapi iszogatós estéből ordas táncparti tizenegy tájban, a VOLT terasz melletti füvön. Miközben a Good Charlotte plázagótra sminkelt tizennégy éves rajongólánykái tömött sorokban hömpölyögtek mellettünk az úton, mi pohárral a kézben szilajul mulattunk kínos és kevésbé kínos rockslágerekre, később valahol máshol szegeltünk drum’and’bassre, közben lassan kezdtek kifogyni a pultok és majdnem mindenhol kisebb csoportok mulattak hisztérikusan. Az eső is eleredt, mintha a türelmetlen természet nem akarna tovább várni a takarítással, és óriás csomagokkal megpakolt, esőkabátos szigetelők között vonultam kifelé a hídon, idén utoljára, egy kifejezetten szórakoztató hetet hagyva magam mögött.
*A nap egyetlen koncertje a The Hives nevű formáció volt, akik fehér zakóban, fekete ingben és fehér csokornyakkendőben nyomták a hófehér ládák között, mintha csak a hetvenes évek elejéről ugrottak volna előre az időben. És nagyon működött.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Mindig csak a hosszú haj a hüje zene meg a villanygitár!!!
Tán egy kicsit irigykedek is. A rosseb vigye vagy hozta a híreket amúgymeg. Ez a hobó ez már nem menne nekem... Öregszem...?
Megjegyzés küldése