2005. július 3., vasárnap

(Kent szivebol, szeretettel)

Tegnap ellatogattunk Rochester varosaba. Rochester modern korunk minden vivmanya ellenere is meglepoen viktorianus hely maradt, ami nem feltetlenul dicseret, es csak azert nem sutom el, hogy a pirosszurke hazakban akar Dickens is lakhatott volna, mert ez pontosan igy is tortent, ennek kovetkezteben, az un. “foutca” minden masodik boltja valamelyik Dickens-regenyrol/karakterrol van elnevezve. Amugy kellemes hely, es divik itt a “fudge” nevu edesseg, ami kicsit karamellszeru, nyulos, finom es millio izben kaphato, jartunk egy hatalmas antikvariumban, ahol szabalyos labirintus a sok zsufolt polc kozotti folyoso, konyvek szaga mindenhol, sejtelmesen recseg a regi padlo, egyszoval tokeletes kezdese lehetne minden fantasztikus mesenek (abbol a fajtabol, ahol a fohos odon varazskonyvre/Mashova Vezeto Rejtett Atjarora/titkos osszeeskuvesre bukkan). Szerencsere csak tiz percet toltottunk odabent, elfojtott konnyekkel a torkomban osontam ki. Me, The Geek.
A helyi nevezetesseg, Rochester Castle (katt ide) egyetlen hatalmas, odvas torony, legalabb ot emelet magas, impozans korengeteg, remek kilatassal a szomszedos katedralisra, ami “pontosan olyan bentrol, mint Canbterbury, ha mar lemaradtatok rola”, mondta Martyn baratom, mielott miderult volna, hogy itt meg eskuvot tartanak, lathatatlan erok probalnak gatolni valamiben, erzem.
Kesobb a katedralis mellett teaztunk egy kertben. Mikozben a lekvart meg a vajat kentem a sutemenyre, majd a kello mennyisegu tejhez ovatosan kitoltottem a teat, azon tunodtem, hogy autentikusabb mar csak akkor lehetne az egesz, ha a szomszedos paplakban valaki eppen meggyilkolna a kandallo elott Mustar ezredest a gyertyatartoval.


Egyebkent tegnap ettem steaket (felig atsutve), ma ittam shandyt (gyenge sor limonadeval), jartam egy paranyi faluban, ahol a vegyesboltban kitett meghivok szerint hamarosan zenes rendezvenyt tartanak, ahol a befolyt bevetelbol Miss X. es Miss Y. 2006-os perui utjat tamogatjak (a teat a pedig a Z Tea-Roomban szolgaljak fel). Meg setaltunk egy kismeretu angol kastelyban, aminek a nehai tulajdonosa igazi brit gentlemanhez meltoan beutazta a vilagot es minden egzotikumot begyujtott, amit elert. Pedig tenyleg nem a “csardas-csikos-muskatli” tipusu magyar vendeglatas angol valtozatan veszunk reszt.

Meg sokat gyalogolunk. Felhok, napsutes, esoszunet. O, az angol videk.

4 megjegyzés:

rosseb írta...

well, dear Mr. Noiz, i suppose u have a wonderfull time in that country? ezt csak úgy fejből, ne tessék visítani a hibák miatt. irigyellek, komolyan. igazi angolnak lenni - még ha csak átutatózként is... barkóval arcodon jövöl haza?

Bright írta...

Már megint gyűlöllek, ugye, tudod? :)

szirén írta...

velljessz...csatlakozom az előttem szólókhoz, und szívből remélem, hogy még sokáig gyünnek a beszámolók. így egy kicsit olyan, mintha én is ott lennék...ja! és üdvözlöm a herripottert:) :szőke:

- írta...

még jó, hogy összefutottunk tegnap itthon egy vendéglőben. ha nem így lenne, most eléggé aggódnék ld. londoni helyzet, ugye. :(((