Tegnap ellatogattunk Rochester varosaba. Rochester modern korunk minden vivmanya ellenere is meglepoen viktorianus hely maradt, ami nem feltetlenul dicseret, es csak azert nem sutom el, hogy a pirosszurke hazakban akar Dickens is lakhatott volna, mert ez pontosan igy is tortent, ennek kovetkezteben, az un. “foutca” minden masodik boltja valamelyik Dickens-regenyrol/karakterrol van elnevezve. Amugy kellemes hely, es divik itt a “fudge” nevu edesseg, ami kicsit karamellszeru, nyulos, finom es millio izben kaphato, jartunk egy hatalmas antikvariumban, ahol szabalyos labirintus a sok zsufolt polc kozotti folyoso, konyvek szaga mindenhol, sejtelmesen recseg a regi padlo, egyszoval tokeletes kezdese lehetne minden fantasztikus mesenek (abbol a fajtabol, ahol a fohos odon varazskonyvre/Mashova Vezeto Rejtett Atjarora/titkos osszeeskuvesre bukkan). Szerencsere csak tiz percet toltottunk odabent, elfojtott konnyekkel a torkomban osontam ki. Me, The Geek.
A helyi nevezetesseg, Rochester Castle (katt ide) egyetlen hatalmas, odvas torony, legalabb ot emelet magas, impozans korengeteg, remek kilatassal a szomszedos katedralisra, ami “pontosan olyan bentrol, mint Canbterbury, ha mar lemaradtatok rola”, mondta Martyn baratom, mielott miderult volna, hogy itt meg eskuvot tartanak, lathatatlan erok probalnak gatolni valamiben, erzem.
Kesobb a katedralis mellett teaztunk egy kertben. Mikozben a lekvart meg a vajat kentem a sutemenyre, majd a kello mennyisegu tejhez ovatosan kitoltottem a teat, azon tunodtem, hogy autentikusabb mar csak akkor lehetne az egesz, ha a szomszedos paplakban valaki eppen meggyilkolna a kandallo elott Mustar ezredest a gyertyatartoval.
Egyebkent tegnap ettem steaket (felig atsutve), ma ittam shandyt (gyenge sor limonadeval), jartam egy paranyi faluban, ahol a vegyesboltban kitett meghivok szerint hamarosan zenes rendezvenyt tartanak, ahol a befolyt bevetelbol Miss X. es Miss Y. 2006-os perui utjat tamogatjak (a teat a pedig a Z Tea-Roomban szolgaljak fel). Meg setaltunk egy kismeretu angol kastelyban, aminek a nehai tulajdonosa igazi brit gentlemanhez meltoan beutazta a vilagot es minden egzotikumot begyujtott, amit elert. Pedig tenyleg nem a “csardas-csikos-muskatli” tipusu magyar vendeglatas angol valtozatan veszunk reszt.
Meg sokat gyalogolunk. Felhok, napsutes, esoszunet. O, az angol videk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
well, dear Mr. Noiz, i suppose u have a wonderfull time in that country? ezt csak úgy fejből, ne tessék visítani a hibák miatt. irigyellek, komolyan. igazi angolnak lenni - még ha csak átutatózként is... barkóval arcodon jövöl haza?
Már megint gyűlöllek, ugye, tudod? :)
velljessz...csatlakozom az előttem szólókhoz, und szívből remélem, hogy még sokáig gyünnek a beszámolók. így egy kicsit olyan, mintha én is ott lennék...ja! és üdvözlöm a herripottert:) :szőke:
még jó, hogy összefutottunk tegnap itthon egy vendéglőben. ha nem így lenne, most eléggé aggódnék ld. londoni helyzet, ugye. :(((
Megjegyzés küldése