(Volt)

Stumble you might fall, énekelte péntek este a Stereo MC’s durva napokat látott énekese a soproni Volt fesztiválon, és tulajdonképpen pár órával később ez be is jött, még ha jóval földhöz ragadtabb formában, mint ők gondolták, amikor elegánsan sasszézó mozdulattal megtértem a kikerülhetetlen, bokáig érő, nyúlós sárba. És utána jött a java. Mert a Voltot ugyan már akkor folyamatosan mosta el az eső, amikor megérkeztünk, de az, ami landolásom után nem sokkal következett, az már nem is eső volt, hanem kőkeményen szakadó, mindent eláztató, ádáz zuhatag. A mérleg tehát szomorúan lefelé billen, bár a pozitív oldal serpenyőjébe kerül a néhány óráig legalább esőmentes klíma, a zene, a kemping körüli méregzöld erdők a Twin Peaks-es ködpamacsokkal a fák felett és Bright társasága, akinek nagylelkű vendéglátása igazi életmentéssé lényegült át a hajnali órákban, amikor annyira ronggyá áztunk, hogy tényleg csak röhögni tudtunk az egészen.

Ahogyan társam az úton, a Taurinfüggő Vegyészmérnök fogalmazott, egyszer próbálunk így hajlott korunkra kamaszos hévvel két saroknál messzebbre menni szórakozni, aztán tessék, ez lesz belőle.