2009. augusztus 13., csütörtök

(megint mehetünk ki dolgozni: sziget 1.)

Jobb kéz felé, a Nagyszínpadon érzéki táncot lejtett a Nouvelle Vague szőkébbik énekesője, ezt választottam háttérnek, amikor az ég felé emeltem az aznapi első műanyag korsót, és teátrálisan azt mondtam, igyunk a tizenötödik Szigetünkre, mire echnat, régi barátom és harcostársam ráébresztett, hogy ez a tizenhatodik, tehát tavaly lecsúsztam a nemes esemény megünnepléséről. Aztán Tapsival megbeszéltük, hogy ha ez a szigetélmény ember lenne, már valószínűleg nemi életet élne.

Egyébként tipikus első nap volt, kiváló hangulatban, koncertet alig láttam és számos barátommal találkoztam, sőt majdnem a teljes okkult hímzőegylet is kivonult (te miért vagy józan? – kérdezték meglepett hangsúllyal, úgymond üdvözlésképpen, de aztán tettem az ügy érdekében). Bloggerekkel azért érdemes a Szigetre menni, mert délelőtt a postokból már összeraktam, amire nem emlékeztem, illetve gondoskodtak acsajomról ( = elvitték táncolni és törkölyt vettek neki), amíg én Kispálon dolgozt ugráltam egy kicsit. A koncert valahogy szétesettnek tűnt (de lehet, hogy én voltam szétesve), viszont a Szőkített nő az AC/DC-s Thunderstruck-kal kombinálva, az ütött.

Az viszont mindenképpen először történt meg velem a Szigeten, hogy hajnali kettő körül egy falusi főtérnek berendezett placcon ülök egy nagy sátor előtt, ahol odabent a barátaim mulatnak népzenére, mi meg a luciával úgy adogatjuk egymásnak a dobozos sört, mint két rezignált szülő, akik a táncház előtt várnak a gyerekekre.

2 megjegyzés:

Acsajod írta...

waaaaah, írtál a népzenéről, halál reád!

brainoiz írta...

*én* nem fogadtam meg, hogy nem írok róla :)

(azt hiszem.)

(remélem.)

(de már mindegy.)