(now with the ultimate lakeside experience and more!)

Ha bloggerekkel megy az ember strandra, akkor a standard tóparti élménytúra – cápaméretű hekk, kovászos uborka, citromos sör, iszap a lábujjak között, víz a szemben (minden kipipálva) – egészen új elemekkel bővül. Kólával vattacukrot olvasztottak, agnus fejben postot írt, alie felemelt hüvelykujjal lájkolt egy történetet*, és néhány másodpercig mintha tényleg eltűnődtünk volna a mr.a felvetésén, hogy vigyünk be laptopot a vízbe és postoljunk onnan (a mr.a nem véletlenül a freeblog mögött álló entitás: különleges receptoraival abszorbeálja a levegőt átitató internetet). Végül nem tettünk így, de később vizibicikliztünk helyette, amivel újabb súlyos pontveszteséget szenvedtem a Ki a Legsetétebb Szerző Idén? versenyen (az sem plusz pont, hogy feketében mentem a strandra, mert a pólómon macskák ültek).

Késő este még ültem egy kicsit egy kerthelyiségben a barátaimmal, ahol mellettünk villámgyorsan részegedtek le nagyon fiatal lányok, akik ezután percenként mentek ki az utcára kettesével pusmogni, visítani, táncolni vagy csak ölelkezni. Ma reggel pedig szintet léptem autóvezetésben, de úgy, hogy életemben először éreztem, milyen az, amikor a frissen leosztott képzettségpontok a helyükre kerülnek**. Jó ideje van jogosítványom, de sokáig csendben vezettem, aztán beszélgetni kezdtem (persze csak akkor, ha ült mellettem valaki), később óvatosan eljutottam a rádióig, de végre olyan zenét akartam hallgatni, ami nem közömbös vagy rossz. Mivel az autó csak antik hangformátumot bír lejátszani, a vidéki kúria egyik fiókjából előtúrtam réges-régi másolt kazettáimat, és már egészen régóta a Metallica 1993-as Live shit koncertfelvételére döngettem (50 km/h óra sebességgel) a kihalt városon, az erdő felé, amikor a Roaming the land while you sleep sor körül tudatosult bennem, hogy a zene nem csak a figyelmemet nem terelte el, sőt indulás óta tökéletes összhangban váltok, gyorsulok, fékezek, kanyarodok, legalábbis magamhoz képest mindenképpen.

* (elnézést, a facebookot nem használók számára ez a poén valószínűleg elveszett)
** (elnézést, a szerepjátékokat nem ismerők számára ez a poén valószínűleg elveszett)