A múlt hét közepén enyhébb pánikroham tört rám, amikor végre tisztázódott, pontosan mikor és hova fogok elköltözni (két hét múlva, a közelbe). A kapcsolat a kettő között egyszerű, még mindig nem bírom jól a változásokat, és ilyenkor fogékonyabb vagyok a jövő nagy kérdéseire, például arra, miből fogok megélni fél év múlva. Volt egy éjszakám, amikor valami poszt-szigetes kórság is megrohant, én meg álmatlanul hánykolódva azt számolgattam, milyen rövid ideig tart ki a megtakarított pénzem, ha továbbra is ilyen remek karrier marad a kreatív szakma.
Erre másnap reggel beköszöntött a hosszú hétvége, ami úgy jött, mint a zombivírus túlélőinek egy jól felszerelt fegyverraktár. A következő négy napban dacosan pihentem. Üldögéltem a felügyeletemre bízott vidéki kúria teraszán gőzölgő kávékkal a kezemben, vagy vezettem sokat, miközben csak úgy harsogtak a gitárszólók a kocsiban, acsajommal kirándulni mentünk egy erdőbe, ahol göcsörtös fák dőltek át a patak felett és a tó partján* furcsán zajongtak a békák. Az egyik este találkoztunk a barátaimmal, és olyan lelkesen ittunk echnat születésnapjára, hogy rosseb egy ponton improvizált hanghatásokkal elmagyarázta, mi a különbség a happy hardcore, a breakbeat és az egyéb elektronikus zenék között. Néztünk Firefly-t, főztünk ebédet, rettenetes videókat túrtunk elő a netről, hevertünk lustán, és ez nagyon kellett már.
* ahol a legjobb elméletet raktuk össze a mélységben lakozó hatalomról, a vízbe hajtott turistacsoportokról és a váratlanul megnyert EU-támogatásról, amitől lesz pénz a faluházra**
**(update: a téma szakértője fellebbenti a fátylat arról, hogyan is megy ez, itt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése