(az őszről és a családomról)

Aztán a húgom megkérdezte, meglátogatom-e egy hétvégére Halloweenkor. Ez pontosan úgy hangzik, mintha igazi darkfantasy-íróhoz illő családom lenne és csak furcsa rítusok szerint találkozhatnánk, mondjuk az év leghosszabb éjszakáján, amikor kinyílnak a húgom tündértornyához vezető kapuk vagy visszaváltozhatok bagolyból emberré, de ennél egyszerűbb a magyarázat. A húg Angliában él, ritkán látjuk egymást és Halloween arrafelé elég komoly partieseménynek számít. Mondtam, hogy sajnos nem valószínű, bármennyire is ésszerűen meg lehet oldani a fapadosok korában, mert az anyagi helyzetem ugye, de majd meglátom, ő viszont ismer engem meg a majdmeglátomokat, ezért egyszerűen lefoglalt és kifizetett előre mindent. Szóval ilyen zseniális húgom van nekem, nem is tudok mást mondani.