(nagyon óvatosan tessék olvasni)

Szerencsére Tapsi ír blogot, mert el is felejtettem azt a villányi brainstormot, ahol kitaláltuk, hogy egy erdei kunyhóba költözöm írni, majd lassan elvadulok, lefoszlik rólam a civilizáció vékony máza, és olyan alapvető szükségletek hajtanak, mint az evés, az ivás és a romantikus regények írása (a szeretett nő lágy hangja azért ideig-óráig lecsillapít, és ugyan tagoltan beszélni nem fogok, de egy pillanatra látni lehet a tekintetemben a kultúrembert, aki valaha voltam). Az első lépéseket már megtettem ebbe az irányba a héten, amikor AnnGel hathatós ötletelése segítségével megszületett a vázlata a Rettenetesen Rossz Regénynek, Amiből Porschét Veszek Majd. A lenti részletek alapján senki sem találná ki, vajon miről szólhat a Magányos szívek tengerén című bestseller, ezért bátran közzéteszem, mit sem tartva szerzői jogaim elbitorlásától.

Christina felejteni érkezett a tengerparti városkába

a komor arcú férfi magányosan élt a közeli világítótoronyban

hosszasan néztek egymásra a gyümölcsökkel megrakott kosár felett

lelkében újra feltámadt az egyetlen érzelem, amit meg akart tagadni magától: a szerelem

erős karjával könnyedén emelte ki a tajtékzó, viharos hullámok közül

a szíve mélyén tudta, hogy a férfi nem fog visszaélni a helyzettel

megtalálhatja-e a boldogságot az az ember, akinek a szemében még él az elveszített boldogság emléke?

érdesre cserzett keze meglepő érzékiséggel simította végig a nő selymes bőrét

világosan látszott a világítótorony fényének lüktetése, mintha egy szerelmesen szunnyadó szív dobogna a puha éjszaka mélyén

Ideje új életet kezdeni, írásra fel.