2009. június 5., péntek

(annyi mindent akartam...)

...írni, aztán nem lett belőle semmi. Most meg indulok Pécsre. Így aztán nem mesélem el részletesen, hogy a héten elővettem egy nagyon régi, soha meg nem jelent történetemet, amiről a héten addig csiszoltam lefelé a felesleges szavak rozsdáját, amíg csak egy érdekes alakú göröngy maradt belőle (ez az alapkoncepció szerencsére, a törpékről meg a rettenetes, örökké változó égről). Éppen csak szót ejtek a keddi medúzatalálkozóról, ahol a magyar irodalom szomorkás sablonjainak és az angolszász sikerkönyvek receptjének párosításával megalkottuk a Mámor, nyugdíj, Provance című leendő bestsellerünket. Még be akartam számolni arról, hogy mindenféle pénzügyi egyeztetések és kiadói tervmódosulások miatt miképpen tettem félre félúton a remek skótos-detektíves fordítást és cseréltem le egy… ehm... kevéssé jó könyvre, aminek nagyon neki kell feküdni itt és most. Ilyenkor általában levesporokat veszek és bespájzolok az internetből (levesport még nem szereztem, de egy kis internetet adott a lucia, mert kedves és egyébként sem bírja nézni, ahogyan szenvedek, miközben ők dúskálnak az internetben). Mielőtt éppen magamra zártam volna a lakást, természetesen kiderült, hogy pontosan ebben a három hétben halaszthatatlanul fontos a jelenlétem a cégnél. Érdekes lesz.

Közben voltam lehangolt is, de elmúlt, jártam egy kicsit a könyvhéten, részt vettem két sörözésen is, ebből az egyik kifejezetten spontán volt; most pedig el a délvidékre.

Nincsenek megjegyzések: