2009. június 26., péntek

(zivatarcella)



Tegnap végig a gép előtt ültem itthon, nem követtem az időjárásjelentéseket, a lakás ablaka pedig nyugatra, a folyó felé néz (dél felé egy irodaház takarja el a kilátást). Amikor este nyolc körül elindultam futni a Margitszigetre, az ablakból egy békés naplementére láttam. Ez azért fontos, mert…

(átvált filmszerűbe)

KÜLSŐ. BUDAPEST, ÁRPÁD-HÍD. NAPNYUGTA

KÖZELI noizról. Arcán őszinte, lassan felderengő meglepetés.

TÁVOLI. noiz az Árpád-hídon áll és a Margitsziget felé néz. Megfordul, és közben fokozatosan kinyílik a kép, feltárul a háttér, ahol a házak felett már kékesfeketére festette az eget a közelgő ítéletidő. Fenyegető szín, szinte érezni, hogy súlya van, tekintélye és akarata.

noiz az arckifejezéséből ítélve egészen eddig egyszer sem pillantott hátra.

A kamera noizzal együtt MEGFORDUL, déli irányba néz. A Margitsziget végében, a budai vár fölött szintén a kékesfekete legsötétebb árnyalatában úszik az ég, majd lassan bíborszínűre vált.

Drámai zene.

***

Ha úgyis csapdába estem, miért ne ázzak el futás közben, gondoltam. Három perc múlva, amikor leszakadt az ég, már a parti ösvényen futottam, ahol az érkező zivatar összecsapott a napnyugtával, és ettől valószínűtlen, fényes, sárgásbarna derengésben úszott a világ. A sűrű esőfüggöny mögül alig néhány méterre lehetett látni, homályos körvonalakká váltak a langyos vízben gázoló sorstársak, a mennydörgés robaja néha túlharsogta a fülemben dübörgő Panacea kántálását (rip the skies / show us what you saw, stílusosan).

Mire körbeértem, el is állt az eső, csak a villámok cibálták a budai hegyeket. Intenzív élmény volt, mint egy hullámvasút, szeretnék még ilyesmit, azt hiszem.

2 megjegyzés:

Eskin írta...

Az oldalsó twitterbejegyzéshez (hajdúsítás) reagláva:
Mégis mit gondolsz, miért vagyok én az, aki? A hajdúkat nem a gólya hozza, minket _átalakítanak_. Szuperemberek vagyunk, akiket leküldenek a Földre körülnézni. Csak sajnos kevesen vagyunk, így toborzunk. Ha bemész abba az üzletbe és közlöd, hogy Aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska, egyből tudni fogják, hogy átváltoztatásra jelentkezel.
Szerintem próbáld ki. A hajdúknak van olyan, kéthetente jelentkező szuperelfoglaltságuk, aminek az a fedőneve, hogy "leadás", de ilyenkor igazából visszamennek a saját bolygójukra, ahol karibi szigetvilágot idéző a klíma, jó csajok és jó pasik dongják őket körül, és még saját Porschéjuk is van.

brainoiz írta...

off

Eskin, jó tudni ezeket a kis titkokat. Csak nehogy a többi hajdú elkapjon érte :)

(twittert nem követők kedvéért a következő megjegyzésemről volt szó:

"A kirakatüvegen ennyi állt: "Hajdúsítás". Ösztönösen elképzeltem, amint bárkit hajdúvá változtatnak odabent, csak utána esett le, mi is ez." )

off off