2009. június 18., csütörtök

(még ezt is óvatosan tessék olvasni: a transzmutálódás)


Ma délután rossz romantikus regényeket alakítunk át unalomig ismert, klisés thrillerekké! Az égethető gyurma és a papírcsomag most nem kell, csak egy ceruza és rengeteg képzelőerő.

Mindenképpen szükségünk lesz a múltkori postra, de csak a dőlt betűs mondatokra. Az a rossz romantikus történetünk, Christine-nel, a komor férfival, a toronnyal és egyebekkel. El nem veszünk semmit, csak hozzátoldunk egyetlen bekezdést a sztorihoz, így alakítjuk valami egészen mássá.

Mondjuk így:

(…)
A világítótorony alatti barlang visszhangos félhomályában, a nyálkás sziklákon hemzsegtek a torz alakok. Mintha hüllők és emberek szentségtelen nászából fogantak volna, és Christine iszonyodva látta, mennyire hasonlatosak egymáshoz ezek a lárvafehér arcok. Rettegése akkor érte el csúcspontját, amikor rádöbbent, hogy vonásaik mind a toronyban élő férfi jellegzetes arcát idézik. Christine sikoltott, de a hangját elnyelte az erősödő kántálás, az iszonytató zsolozsma a jéghideg iszapban lakozó névtelen istenek kegyeiért…

(így lesz belőle bármi H. P. Lovecraft stílusában; Iä! Iä!)

Vagy:

(…)
Feketén ásított előtte a világítótorony csigalépcsője. A tenger éjszakai moraján kívül nem hallatszott semmi más. Egyedül volt. Christine még jobban összehúzta magán a vékony szaténlepedőt, de a mezítelen bőrét megbizsergető hideg, nyirkos huzat ellen semmit sem ért.
– Ez nem vicces! – Kiáltani akart, de csak suttogás lett belőle.
Az ablak keskeny négyszögén túl szabályos ritmusban izzott fel és fakult ki a fenti reflektor fénye, és minden villanás után sokkal, de sokkal sűrűbbnek tűnt a sötétség körülötte.

(általános thriller az üres épületben, kötelező vérfoltokkal a padlón)

Esetleg:

(…)
A tágas, kőpadlós konyha egyik falát teljesen elfoglalta a hatalmas kemence. A lobogó lángok megmelengették Christine arcát, de a kint tomboló vihar hidegét nem tudták feledtetni.
– Itt aztán hatalmas lakomákat lehetne tartani! – kiáltotta hátra kuncogva, bár nem hitte, hogy a férfi meghallja a másik helyiségben. A fémrács előtt, a hamuban furcsa alakú, égett fadarab hevert, és Christine önkéntelenül közelebb hajolt.
Nem fadarab volt. A megfeketedett rög elsőre formátlan göcsörtnek tűnt, de másodszorra már tökéletesen egyértelművé vált, mi lehetett valaha. Egy emberi állkapocs része.
– Az már igaz – szólalt meg a férfi lágy hangja, közvetlenül Christine háta mögött.

(horrorpszichotrhriller, sok-sok sikoltozással és őrült nevetéssel, plusz valakinek le fogják vágni egy testrészét a történet egy pontján)

22 megjegyzés:

Névtelen írta...

riszpekt :leborul: :D
...és miért ne lehetne mindhárom bekezdés egy mű része? - kérdezte a titokzatos nemíró

dr.noiz, szerintem legyen mégiscsak sorozat (mert lehet, hogy két porsche is kijön belőle), amiben ki lehetne vesézni (a horrorban akár szó szerint is)a sztorikat. Lehetne szoft, meg hard, meg pszicho, meg romantikus is, attól függően, hogy a két főhős találkozik-e, és ha igen mi történik, vagy mi nem. doncsútink?

jelzem a Szigetes megmozduláson magam is rész vennék, még ha titokban is;>

tni

Duplavid írta...

Ha nem írod meg a regényed fél éven belül, agyonváglak. Vedd fenyegetésnek.

Névtelen írta...

Well, Mr. Noiz, önbe szorult némi tehetség, miért nem próbálkozik meg esetleg az írással?:-P

Névtelen írta...

Miután megírtad (vagy elolvastad) szükséged lesz egy Horrorpszichiáterre! : )

Beka írta...

Örömmel látom, hogy kezded végre megtalálni a saját hangod.

brainoiz írta...

Béka: csak újra felfedeztem setét gyökereimet, de így nem lesz Porsche

Vid: akkor nagy eséllyel nekem... végem.

És köszönet mindenkinek!

brainoiz írta...

tni: vagy esetleg mindenkinek személyre szólóan írhatnék rengeteg pénzért adott stílusú folytatást a megadott kezdetekre

(látom magamat, amint a megrendelő előtt, a homlokomra ragasztott húszezressel, verejtékezve gépelek majd egy laptopon egy lambériás presszóban)

Névtelen írta...

ööö...ez a kép elég lehangoló:/

azért változatlanul drukkolok és várom - hátha mégis lesz valami iromány (nem az "óvatos" témában)

tni

MAC írta...

Most már tuti kötelező megírni. Annyit had kérjek a "Mestertől", hogy a keményfedeles kiadáshoz az íróasztal mögött ücsörgő pipázós képet had készítse szerény személyem....


Ui: Csatlakozom Eskin kollégához a fizikai fájdalom okozásban.... és tudod , hogyan járt szegény ToiToi ajtó :)
Muhahahahahahah

MAC

brainoiz írta...

tni: szerintem inkább vicces a kép :)

és lesz iromány. na jó, szinopszisok vannak, ez még semmit sem jelent, de...

MAC: a fénykép a tiéd! egy pipa és egy letépett toitioi-ajtó.

AnnGel írta...

"látom magamat, amint a megrendelő előtt, a homlokomra ragasztott húszezressel, verejtékezve gépelek majd egy laptopon egy lambériás presszóban"

... de az Író nem bánja a kemény munkát, hiszen tudja, otthon a szerető Asszony öle várja.

vaaaaagy

... és miután az Író cigarettafüstösen, fáradtan hazaérkezik, már türelmetlenül várja őt az Asszony, pénzét és testét követelve.

Amúgy én nem fenyegetőzöm, hogy mi lesz, ha nem ír, már annak nagyon örülni fogok, ha nem a plafonról lelógva találok rá egy reggel a konyhában, mellette egy cetlivel:
"Evil genius reptile UFOs... nem bírom már tovább. Sajnálom."
Alatta meg panaszosan nyávog a macska.

Jud írta...

ez egyre morbidabb :D

rosseb írta...

a macska le fogja rágni az arcát. jobb esetben csak a halála előtt...

AnnGel írta...

Nem rágja le az arcát, hanem a lelógó lábával fog játszani.

brainoiz írta...

vigyázzatok, mert a végén még menthetetlenül meghatódok... :)

Névtelen írta...

mellette egy cetlivel:
"Evil genius reptile UFOs... nem bírom már tovább. Sajnálom."


...ám a ballonkabátos nyomozó borzongva veszi majd észre, hogy a cetli szövegét gyanúsan girbegurba, macsakakaparás-szerű betűkkel írták. Vérrel? És apró, de éles karmokkal?

Ördögasszony írta...

Kihagytad a cekcjelenetet, téjj! :fültövön csapja egy összecsavart újsággal:

:még nem itta meg az első kávéját és hétfő reggel van, de felgyűri az ingujját:

"...Christina maga sem tudta, hogy mitől reszket: az ijedtségtől, hiszen még volt senkivel (Apácának Készült Egykoron), vagy a vágytól és a türelmetlenségtől. A Férfi gyengéden a patyolatfehér Baldachinos Ágyra fektette, illatos rózsaszirmok közé, melyek rőt szőnyegként borították a szűzies, hószínű szaténlepedőt. (*itt még nem beszélhetünk alvadt vérként való színezésről, erre figyeljük, fijam, javítottam! -a szerk)

Christina először félénken fogadta a férfi csókjait, majd Felizzott benne is a vágy, és egyre hevesebben viszonozta azokat. Egész teste lúdbőrzött, ahogy a vékony selyemköntös lekerült róla, és megcsapta az Éjszaka Hűvöse.

A Férfihoz simult, de hiába kereste annak teste melegét - sőt, mintha egyenesen onnan kezdett volna el áradni a Dermesztő Hideg. Tapogatózó ujjai alatt érdessé vált a bőr, csuklóin hirtelen satuként szorult meg a Férfi keze.

- Örülök, hogy így fel tudtalak tüzelni, édesem - szólt az, s addig kellemes baritonja egyre idegenebbül károgott -, de sajnos nem lehetsz az enyém. A Mesternek így kellesz, ahogy vagy, Érintetlenül! -kiáltotta, s a nő Iszonyodó Tekintete előtt kezdett átváltozni Valami Borzalmasan Félelmetes, Nem Evilági Szörnyeteggé (innen kihúztam négy-öt jelzőt, fijam, ennyi is elég lesz a hatáshoz - a szerk). Testét Förtelmes Pikkelyek borították, eltátott pofájában Tűhegyes Agyarak meredeztek, végtagjain sárga tüskék sarjadtak, mint valami Pokolbéli Fekély.

És ami a Végsőkig Megdermesztette Christinában a Vért: a Férfi - a Szörnyeteg! - combjai közt meredező, embertelenül hatalmas hímtagja.

Az egykor volt udvarias, gáláns lovagból lett Iszonyat durván megfordította a Rettegő Lányt, és arcát a Halott, Alvadtvérszín (na ide pont jó lesz, fijam - a szerk) Rózsaszirmok közé nyomta. Christina , még mielőtt az Ájulás Jótékony Ölelésébe zuhant volna, még érezte, hogy combjait Irdatlan Erő feszíti szét, hátához durva, érdes, jéghideg bőr simul, és fülébe csak ennyit suttog a Kárhozatos Hang:

- Ne aggódj, édesem. Az első mindig fáj egy kicsit...

Aztán egy iszonyatos fájdalom, melytől úgy érezte, Szétszakad a Bensője, s aztán végre Elalélt."


:megtörli izzadt homlokát Noiz húszezresével és elteszi a gyűrött románákat a csápospornómangák közé:
Na erről beszélek, Nyuszómuszó. És ez nem perverzió, ez ártisztikum, baszodalássan. :D

:fütyörészve a dolgozóba indul:

brainoiz írta...

Ördögasszony: ismét ámulva nézem, mit szabadítottam a világra :) de ez már annyira eltér az alapoktól, hogy a megoldásodnak megadom a külön műalkotás díját, és sajnos neked kell megírnod és milliókat keresni vele :)

rosseb írta...

"csápospornómanga"
khm, izé... kölcsönkérhetnék néhány számot?

Buvarzenekar írta...

Ha véletlenül nem lett volna elég visszataszító eredetileg, akkor most képzeld el ezt a szellemi abortuszmaradékot az összes T. kommentelő kiegészíteseivel együtt...

Ha elkészültetek és megtárgyaltátok a szerzői jogokkal kapcsolatos problémákat, lármázz majd fel. Szólok Srakkernak azt' a bevétel csekély 50 százalékáért adunk az egész cuccnak valami kellemes, yneves ízt. Na? Na?

Ördögasszony írta...

:előre örül a milliárdjainak:
:küld csáposmangapornót fénypost:

:)

brainoiz írta...

Búvárzenekar:

(szellemi abortuszmaradék? ughh.)

Az ötleted remek, de 50 százalék? Ilyen elesettnek tűnnék? :) Remélem, azért ragadt rám elegendő tudás az eltelt 12 évben ahhoz, hogy bármit ynevesítsek. Vegyük például ezt az alapszituációt, szigorúan a kommentek nélkül, és be is mutatom egy lehetséges verzióját a M* világában.

A 14. zászlóháború pokla elől az egykori boszorkány, Chryst’na con Arwen – ma Arel felszentelt papnője – a Quiron-tenger egyik eldugott öblében talál menedéket. A szédítően gyönyörű, macskaléptű vadócot azonban a szeles öbölben megnyugvás helyett újabb kaland fogadja, amikor megismerkedik a crantai romokra épült világítótorony urával. A fellegszürke szemű férfi neve titok, kardja kráni fejvadászpenge, mozgása halálos, Chryst’na mégis kénytelen megbízni benne: csak együtt nézhetnek szembe a lány nyomában járó kalandozókkal…és ha mindez nem lenne elegendő, még számolniuk kell a férfi sötét múltjában lappangó rejtéllyel és a környéket fenyegető aquir veszedelemmel is.


(Remélhetőleg felesleges figyelmeztetés: ez vicc, a komment írója egyetlen M*-szerző önérzetét sem kívánta felsebezni. Főleg azért nem tenne ilyet, mert ismeri és kedveli őket.)