(péntektől hétfőig)

A vidéki kertben színek, a szürkületben békák, kuruttyolásuk monoton lármává áll össze, mintha a közeli tó beszélne hozzám az egyetlen hangon, amit ismer. A barátaimmal találkozom, aztán autót vezetek hazafelé, az éjszakai utcáknak elsőre olyan davidlynches a hangulata, pont úgy váltanak a lámpák a néptelen kereszteződésekben, de a hasonlat ellenére sem ijesztő semmi, nyugalom van meg tavasz. Mire vasárnap lesz és késő, a belvárosból csak a templomtornyok sziluettje marad a kék derengésben, aztán a sötétség elkeni a körvonalakat is. Addigra mi már egy teraszon ülünk és vidáman csörömpölünk az üvegekkel.