2009. április 22., szerda

(az utazásom már-már minimáltechnó)

Előre kinyomtatott boarding pass, hogy ne kelljen sorakozni a repülőtéren, egyetlen közepes hátizsák (pont annyi ruhával, amennyi kell), egy könyv, egy mobil, egy fekete Moleskin-notesz, toll, számtalan ötletszilánk a fejemben, amelyekkel kezdeni kellene valamit, ha már úgyis elszakadok a munkától. Mióta a fapados légitársaságok minden alapvető szolgáltatásért különdíjakat számolnak fel, sokkal könnyebb megvalósítani régi álmomat, a sallangmentes utazást. (Már csak működnie kell.)

(Megijedt, mert valakinek feltűnt odafent, milyen keveset nyűglődik mostanában, suttogják majd rólam; lelépett, mielőtt kiderült volna, hogy az új novellájából kihúzta a fekete esőt.* Nem kell elhinni, alig hat nap, és jövök vissza, szeretem Angliát, de most megvadult állásajánlatokkal elefántokkal sem lehetne kint tartani.)

* sohasem tennék ilyet



3 megjegyzés:

Komaváry írta...

Atombombáról írsz posztapokaliptikusat?

Vagy Michael Douglas fanfic készül?

brainoiz írta...

a fekete eső olyan egy dark szerzőnek, mint szakácsnak a só :)

kalpafa írta...

Jó utat, csendben irigyellek, suttogók szerintem azt várják, mikor fogadod el ezt alapállapotnak.