– Ne felejtsd el – mondta a női hang az álmomban –, hogy kulcsuk van az ajtódhoz. – Aztán felriadtam, odakint a legsötétebb éjjel volt még, odabent, a lakásban meg én egyedül, persze. A hirtelen ébredés utáni kábaság még dolgozott, ezért nem gondolkodtam túl sokat, inkább kimentem és bezártam az alsó zárat is, meg benne hagytam a kulcsot. A kis üvegablakon túl látszott, hogy a lépcsőházban valaki ebben a pillanatban kapcsolta fel a lámpát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
A local idevágó részét olvastad/láttad?
(A színészek között van egy idegesítő, de egyébként érdemes rászánni 10 percet)
http://www.youtube.com/watch?v=LnJFTwp7ip8
nem ismertem, de ezek után határozottan beszerzendő. köszönöm!
Ne örülj, visszajövünk, de előbb még elhallgattatjuk azt a hangot. Jóéjt.
„Lassanként akár forgóajtót is szerelhetünk az álomnetre. Lehetséges, hogy kezdik ráhangolni az álmaikat a kommunikációs csatornáinkra?” - a Gonosz Doktor egyik névtelen szolgája
betörőről álmodik,
majd felriad, mászkál a most még nagyobbnak rémlő házban, csak óvatosan, hogy ne riassza fel a családot. Fél perc múlva egy kombi autó áll be a ház elé, csendben, lekapcsolt lámpákkal.
Válaszul villanyokat kapcsol a földszinten.
És a kocsi, ajtónyitás nélkül, fényt sem kapcsolva, halkan továbbgördül.
cels.
cels: wow, ez még súlyosabb...
Megjegyzés küldése