(óvatosan kiemeljük a cserépből)

Családom és a Nagy Levin hathatós segítségével lezajlott rövid költözésem. A holmim 99 százaléka az új albérletben hever halmokban*, én két napig még a régi lakásban vagyok, mindenféle okokból**. Furcsa érzés, még és már nem lakom sehol, nem tudom, mit keresek itt, néha nyúlnék dolgok után, de nincsenek, pedig hosszú évekig ott voltak, tulajdonképpen semmi újdonság benne, olyan ez, mint mostanában minden.

Üzenet az agynak: költözés közben régi fényképeket tartalmazó borítékokat nem nyitunk ki, értem?

* a télikabátomról ugyanis nemes egyszerűséggel megfeledkeztem, pedig többször a szemem elé került, valószínűleg nyáron hibernálja magát és nemisvagyokitt-aurát gerjeszt

** és közben gollamszerű hangokat hallatva kucorodok az internet melege mellé