Fényképező emberek szandálban és lassan égő bőrfelületekkel, kövekből áradó hőség, mindehhez a háttérben a Bazilika tömbje. Turista akarok lenni bárhol, teraszon szürcsölni a kávét és öreg épületek árnyékában nézni az útikönyvet. Az irodában erős félház. Lassan kénytelen leszek fizetés nélküli szabadságra vonulni és dolgozni. (Egy kedves barátom a minap megkérdezte, hová megyek idén nyaralni. Remélem, a valóságban nem, csak gondolatban kacagtam fel tébolyult éllel a hangomban.)
A Therapy? Troublegum című lemezét hallgatom mostanában sokat, nyári zene volt már 1994-ben is, árnyékos terasz, rönkfa asztalok, kriglik és frissen bontott cigarettásdobozok, szerepjátékosok meg hülyezene, valahol a közelben egy tó. A lendülete ugyanaz, de mennyire más tizennégy év eltéréssel az, hogy you can’t help my life but you can hide the knives.
2008. június 25., szerda
(elrepedt post, második rész: nyár)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Hová megyek idén nyaralni? Nagyon visszafogottan reagáltál. Én már a hová megyek után átharaptam volna a torkát! Tíz éve volt sirály, ha jól emlékszem, ilyenkor már a nyíregyházi Rúna táborba készülődtünk.
A zenét én magam terápiás kezelésként alkalmazom. ezen a héten a The Beach filmzenéje a nyerő. Bárhol is vagy garantáltan elűzi a forróságot és az izzadságszagot.
Miért harapnám át a torkát? Teljesen normális kérdés. Nem tudhatta senki, hogy tényleg mentem volna nyaralni az előzetes, majd meghiúsult tervek szerint. (Vigyázat, a túlzás eszközét gyakran használom.)
A Therapy? tenyleg ut, de mashogy, mint regen. Mondjuk en az Infernal Love-val fedeztem fel oket, ugyhogy nalam inkabb az az alafesto zene ilyenkor.
Megjegyzés küldése