2008. június 7., szombat

(dőlt betűkkel tagolva)



Noiz kiáltványa minden vonaton ülő emberhez, akikkel egy légtérbe kényszerül utazás közben:

Ne beszélgessetek! Csak fájdalmat okoztok másoknak!

És most a kevésbé embergyűlölő folytatás, átugorva az öt éve tartó kényszercégtulajdonosságról és a magyar adórendszerről szóló nyűglődést:

A fordítás mégsem ereszt, mindenféle Körülmények miatt, bár egyelőre küzdök ellenük és csak rövid beugróra térek vissza. B-filmes hasonlattal élve az a fázis van most, amikor két aggodalmaskodó őrnagy érkezik a hegyekben álló kunyhómhoz, hogy képeket mutassanak az Elnök lányáról, amint egy trópusi szigeten tartják fogva a terroristák és egy meteor tart felé a külső űrből. (Vigyázat, túloztam.)

Végezetül a tegnapról meg a máról:

Tegnap Tapsival ültünk a Duna partján, pontosabban először az egyik, egy órával később a másik partján, közben erősödött a szél, elsodorta a nappal maradékát, mi meg dobozból ittuk a sört. Megbeszéltük a munkákat, amiket éppen ellógtunk ezzel a találkozóval, a pénzügyeink siralmas állapotát, a szerbeket meg az osztrákokat, illetve azt, milyen warcraftos csatakiáltással érdemes kommunikálni az ork vécésnénivel a korzón.

Most meg ülök vidéken, a kertből jön be az esőillat és egy megnyitott képregényfordításon végzek operációt. A buborékokból óvatosan kiemelem a magyar mondatokat, különleges szerszámaimmal dolgozom rajtuk (lecsípek, igazítok, toldok), aztán megpróbálom visszagyömöszölni őket a helyükre.

7 megjegyzés:

razor írta...

Én a kiáltványt kiterjeszteném buszra, villamosra, metróra, kocsmára, kávézóra, munkahelyre, mozira, színházra és még néhány egyéb helyre is.

Névtelen írta...

Ott a pont. De a vonatra hatványozottan igaz. Kelenföld és Tata között számtalan agysejtem pusztult el a Stadleren (Hajrá Akasztó). Nem kellett hozzá sok, pár egyetemista csaj, két farmerkabátos rakodó, meg három középkorú feltehetően munkanélküli egyén. A Bicskére tartó feketéket, ázsiaiakat, arabokat nem is mondom.

gothposeur írta...

ehe, én szeretem verbálisan irtani a környezet agyait, ha van hozzá megfelelő társaság. sőt.

brainoiz írta...

gothposeur: szerintem nem ugyanarra a lefárasztásra gondolunk...

razor: jogos.

Srakker írta...

Nagyon-nagyon sok pénzért hajlandó vagyok arra az áldozatra, hogy naponta megalkotok egy szóviccet, amit aztán az egész országban bemondanak. A sokkhatástól elkábult kvázihominidák hörögni kezdenek, és nyálhabos gargalizálásuk üdítőleg hat az agyra. (Egye fene, némi kiegészítő kenőpénzért még akár el is mondom a kiválasztottaknak, hogy mikor kell a dobhártyájukba kapaszkodniuk két kézzel. És csak ritkán, nagyon ritkán viccelem meg őket.)

Na? Na?

gothposeur írta...

brainoiz: ez szinte biztos :) (legalábbis remélem, de bizonyos szempontból mégiscsak.)
viszont Bru... srakker ötlete tetszetős, szenvedjen az egész ország :muhaha:

brainoiz írta...

gothposeur: :)

Srakker: szeretnék egy nagy, piros telefont, ami közvetlen összekötétésben áll az irodáddal. amint ilyesmire készülsz, kérnék egy figyelmeztető hívást.